Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai
tálában Kunszentmárton ba ment be ezért. A későbbiekben jártak Csongrád ra is. A környéket sokáig egy csongrád i vándor fényképész látta el. Motorral járt ki Csongrádról, előre is meg lehetett rendelni nála a képet, de amikor hozta az elkészült felvételeket, akkor rendszerint sokan körülfogták, s ilyenkor lehetett nála rendelni. Bizonyos idő múlva újra eljött. K órház Komolyabb betegség esetén már a századforduló óta a szentes i kórházba mentek a csépa iak. A módosabb családokban már a két világháború között is Szentes re mentek szülni az asszonyok. E gyakorlat az 50-es és 60-as években most már társadalmi kötöttségek nélkül újra fellendült. Ekkor nagy számban mentek szülőotthonba Csongrád ra is. Falucsúfolók Csépá nak és környezetének viszonyáról, a szomszédos falvak megítéléséről a falucsúfolók, gúnynevek is értékes adatokat nyújtanak. Csépá t a környező református falvakban szent Csépá nak is nevezték, az ott lakókat pedig csépai matyókn ak, 69 mivel lakói katolikusok voltak. y A kenyeretlen Csepa kifejezés is általánosan ismert, ezt azzal magyarázzák, hogy a csépa i határ szűk volt és sokan eljártak innen aratónak. Csúfoltak a csépa iakat azzal is, hogy menjünk Csépára tökkáposztát, meg főtt kukoricát enni . Csépán a sas iakat gányókn ak nevezik, sasi gányók . Elismerik, hogy Tiszasas gazdag község volt, s a tiszasas i gazdák igen jómódú emberek voltak. Tiszasas szélesebb határára kevesebb ember jutott. Tiszasas on általában jól bántak a munkásokkal, bőséges ebédeket kaptak. A sas iakat a beszédjükről is meg tudták különböztetni, a fiatalok gyakran utánozták, hogy hogyan beszél a sas i legény. Külsőre is meg lehetett különböztetni őket a csépa iaktól, mert erősebb testalkatú, piros arcú em70 berek voltak, mivel nem kellett annyit dolgozniuk.' Szeievény t veszekedős, verekedős községnek tartják, szelevényi bicskások nak nevezik az odavalósiakat. A cibakházi akat hasonlóaknak tartották magukhoz, mert azok is katolikusok és mert közülük is sokan eljártak a környékre részes aratónak. Cibaki tarisznyások nak hívták őket, ez egy kis lenézést is jelentett, mert szegények voltak. A csongrád iak beszéde is eltérő volt kissé. A csongrád i gazdáknak kerek, s kiütött tetejű kalapjuk volt, a szegényebb embereknek, kubikosoknak be volt ütve a kalapjuk teteje. HÁZASSÁGI KAPCSOLATOK A házassági kapcsolatok az eddigiekben tárgyalt viszonylatoknál tartósabbak és intenzívebbek. Egy közösség házassági kapcsolatainak iránya általában egybeesik az egyéb gazdasági és kulturális kapcsolatok irányával, hiszen az exogám házasságok létrejöttéhez szükséges a különböző területek lakosságának érintkezése. Közös házasságok annál nagyobb számban jönnek létre, minél több az érintkezési felület, minél szorosabb a kapcsolat. Az exogám házasságok iránya tehát nem véletlenszerű, bizonyos vonatkozásban az egyéb kapcsolatok eredőjének is tekinthető, s általános tendenciák összegeződhetnek benne.'' 1
