Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai
esetről is, hogy akik Békés felől jöttek ide borért, azok közül is volt, aki búzával fizetett, nem pénzzel. A közvetlen termékcserét azonban ma már többnyire csak az ínséges időkkel kapcsolatban - az 1919-es nagy árvíz után - emlegetik. Ekkor egy gazda két hektó borért 18 q búzát hozott haza Szarvas ról. Ezek a tények azonban egyértelműen korábbi eleven gyakorlatra utalnak. Általános gyakorlat volt az is, hogy Öcsöd , Szarvas , Békéscsaba és Gyoma felől, de Mezőtúr s Karcag környékéről is eljöttek ide kocsmárosok kocsival, s megvettek és elszállítottak több hordó bort.^ Az 1920-as, 1930-as években a bor értékesítésének figyelmet érdemlő gyakorlata alakult ki e vidéken: a borhordás . Ezt folytatták a szőlős gazdák is, de voltak olyan szegényebb emberek, akik a sajátjukon kívül mások borát is felvásárolták vagy bizományba átvették, s elfuvarozták távolabbi vidékekre. A borhordás általános útvonala a feketefőd volt. Többnyire a téli időszakban, amikor mezőgazdasági munka alig volt, indultak útnak. Nagyobb ünnepek, karácsony, újév, farsang, háromnapok vagy jelesebb névnapok előtt mentek. Amikor valahova megérkeztek, akkor a községházán kellett jelentkezni, ott a borbíró megmérte a mennyiséget és utána a piacon vagy egy kijelölt helyen házaknál árulhatták. Sok helyen a jelentkezés után ki is dobolták, hogy bor van eladó. Ilyen alkalmakkor általában a szállásért is borral fizettek. Egy-egy út egy-két, sőt néha három hétig is eltartott, két út között a rendszeres borhordók általában csak egy hetet töltöttek otthon. Gyakran mentek olyan helyekre, ahol már várták őket. Előfordult az is, hogy előre szóltak, hogy lakodalomra vagy disznótorra hozzanak bort. Eladó és vevő között ez a fajta értékesítési mód intenzívebb, szorosabb, tartósabb kapcsolatot eredményezett. Többen a megszokott, bevált helyekre jártak vissza még évek múlva is. Tudnak olyan esetről is, hogy a borhordással rendszeresen foglalkozó ember arról a vidékről, Körösladány ból hozott asszonyt. A borhordás céljára kialakult egy külön alkalmatosság, a borhordó kocsi , vagy borfás kocsi , nyújtott kocsi . Egy parasztkocsira legfeljebb két hordót tudtak feltenni, s ebben 4-5 hektó bornál több nem fért el. A gazdák vagy a fuvarosok a hordót ilyenkor rőzse közé rakták, az így erősen tartotta és nem lötyögött. A borfás kocsit télen hosszabb utakra nemigen használták, ez főleg a nagykereskedők számára történő fuvarozás céljait szolgálta. A borfás kocsin három hordó is elfért és 18-20 hektó bort vagy mustot szállítottak vele.^*" A borhordás általános irányán túl több falunevet is említenek, ahova rendszeresen történt borfuvarozás. Jártak Mezőtúr ra. Körösladány ra. Szarvas ra. Kondoros ra, Gyomá ra, Dévavanyá ra. Gyulá ra, Gerendás ra. Gsorvás ra, Békéscsabá ra. Békésszentandrás ra, Nagyszénás ra, Szeghalom ra, Csanádapácá ra. Orosházá ra. /4. térkép/ Az Alsó-Tiszazug falvai közül Csépá n folyt a legnagyobb arányú bortermelés, bor és gyümölcs értékesítés. A környező helyek lakossága is tudta ezt, s gyakran fölkerekedtek és elmentek Csépá ra gyümölcsért vagy borért.^ Gyümölcs értékesítés A szőlő- és gyümölcstermelés szorosan összekapcsolódik azért is, mert a gyümölcsfák 80 %-a a szőlők között található.^ A gyümölcskereskedelem iránya bizonyos vonatkozásban megegyezik a borhordás irányával. A feketeföldiekkel , főleg szarvas iakkal folytattak cserekereskedelmet
