Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Schwalm Edit: Adatok Visonta népi táplálkozásához
Felvázolja a területekre jellemző ételtípusokat, készítési technikákat. Ez, és saját kutatásaim alapján megpróbáltam összefoglalni, hogyan illeszkedik Visonta ebbe a táplálkozási képbe. A terület fŐtápláléka a kenyér. Az erjesztéséhez használt kovászmag mellett, valószínű alföldi hatásra a korpával összegyúrt tésztát, a párt is megtaláljuk. A kásafélék tejben való főzése (köleskása, kukoricakása) szintén az észak-magyarországi táplálkozási táj jellegzetessége. A szalonnát két darabra vágva, sózás után felfüstölték, ami szintén elválik az alföldi sózott, füstöletlen szalonnától, hasonlóan a háj összegöngyölve való felfüstölése és szalonnaként történő fogyasztása is. Ismeretlen azonban a Mátra és a Bükk északi oldalán fekvő falvakból ismert lakodalmi tészta a fentő. A fonottkalács, lakodalmi kalács morvány elnevezésével sem találkoztam. A különböző alkalmakra készített ételek, tésztafélék köréből meglehetősen tág területen ismert, a karácsonykor vesszőt hordó pásztoroknak sütött madár alakú kalács, a tubu. Itt kenyérsütéskor a gyermekeknek is megfonják. Gyűjtéseim során azonban két lepényféle, Visontán ismert változatával, máshol nem találkoztam: a répával, lekvárral ízesített kukoricalisztből készített görhe, valamint a szintén kukoricalisztből készített pite. Ez utóbbit más falvakban csak búzalisztből készítették. A savanyúlevesek köréből nagy népszerűségnek örvendett a megye többi falujában is ismert nagyböjti cibere (a kiszi elnevezéssel nem találkoztam) és a savóleves. A savanyú káposzta - fogyasztása itt sem kisebb mérvű, mint Észak-Heves többi falujában. A vadon termő növények gyűjtögetése a táji adottság függvénye. Az ismert gombafajták nagy száma és készítésük variáció jelentőségüket bizonyítja. Az étkezés rendje, formája a többi vidékhez hasonlóan a munkaidőhöz, a végzett munka nehézségéhez alkalmazkodik. Az étkezési alkalmak ülésrendje, a nők külön étkezése a viszonylag sokáig meglévő nagy családrendszerben kialakult szokások továbbélése. JEGYZETEK 1. 1944-bcn az 1474 lakosból 833, a lakosság 57%-a cseléd, summás, napszámos, vagy ezek eltartottja. Hacsavecz Béla: Jobbágytelkektó'l a szocialista nagyüzemig. Tíz éves a Visontai Reménység MGTSZ. 1970. 52. 1. 2. Dobrossy István, Patai Mária és S. Kovács Ilona gyűjtései a Dobó István Vármúzeum Visonta Adattárában vannak nyilvántartva. (VN). Az italok (bor, stb.) szerepére a dolgozatban nem térek ki. 3. „Az már a legutolsó dolog volt, ha ki kellett szedni a kenyeret a kemencébó'l, és újra be kellett fűteni! Ez volt a kétszersült. Ha hideg vízzel kovászolnak, nyúlós lesz a kenyér. Minó' nagy szégyen az, ha valaki nem tud jó kenyeret sütni!" özv. Gyürki Józsefné, sz. 1897. 4. Karácsonykor, a pásztorvesszőt hordozó pásztoroknak kalácstésztából készített tubut adtak. 5. 1885-1 888 között, a nagy filoxera vész következtében az összes szó'lő kipusztult. A szántóföld keveset jövedelmezett, az éhinség miatt az emberek még az ocsus búzáért is verekedtek. Megnó'tt a vadon termo' növények, gyümölcsök, gombák gyűjtögetése, még a kökényt és galagonyát is megaszalták télire. Hacsavecz Béla i.in. 41.1. 6. Dobrossy István gyűjtése VN 19—68. 7. Juhász János közlése, sz. 1894. Erdei gyűjtögetéssel, a gyűjtött növények árusításával többen is foglalkoztak a faluban. Pl.: Mázuk István, Bernáth Balázs, Szőke Ignác, Budai Sándor. Csipkét jobbára a halmajugrai cigányok gyűjtöttek. Dobrossy István gyűjtése, VN. 19-68. 8. Az állatállomány a mezőgazdasági statisztikai összeírások alapján a következőképpen alakul:
