Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

Visontán az alakuló közgyűlés 1960. december 20-án volt. Előtte tanácstagi körzetenként beszélgetés folyt a község lakóival arról, hogy ki jöhet számításba a tsz vezetőségébe. A járási szervek Harangi Istvánt, a járási tanács akkori elnökhelyettesét javasolták. A lakosság ezzel nem értett egyet. A községi tanács 5 tagú bizottságot szervezett, akik (bár maguk sem értettek vele egyet) felkérték Harangi Istvánt, hogy valiarja el az elnökséget. A közgyűlés előtti estén a pártszervezet taggyűlése elfogadta a jelölését. Az alakuló közgyűlésen megjelentek a megyei és járási szervek vezetői, élükön Bíró József megyei pártbizottsági titkárral és Lendvai Vilmos megyei tanácselnökkel. Helyből 600 fő vett részt a közgyűlésen. A közgyűlés leszavazta Harangi István és néhány más személy jelölését, és egyhangú szavazással a következő személyeket választotta meg: Tsz-elnök: Hacsavecz Béla Vezetőségi tagok: Ballá Andrásné, Bossányi János, Csesznok Balázsné, Csesznok Géza, Faragó Ádám, Hárman Balázs, Hárman Györgyné, Janovecz István, Kecskés János, Kiss Ernő, Kovács Balázs, Száz István, Veréb László, Zavarkó József Ellenőrző bizottságba: Elnök: Hárman György Tagok: Csesznok Imre, Hárman Béla, ifj. Kecskés József, Kovács Sándor (Jegenye út) Szo ciális-kulturális bizottság: Elnök: Horváth Balázs Tagok: Bankó András, Hárman Alajos, Kovács Istvánné, Rákóczi Ferencné A közgyűlés alapszabályt és munkarendet hagyott jóvá. A tsz elnevezésére több javaslat volt, de mind leszavazták. Végül az egyik asszony bekiabálása alapján a „Reménység" elnevezést fogadta el a közgyűlés. Akkor az volt a lényeg, hogy a tsz munkája meginduljon, mindegy, hogy minek nevezik. Az elnevezés azóta is fennmaradt, mert megszokottá vált, a névváltoztatás sok problémával járt volna, másrészt, amit az alakuló közgyűlésen a tagság csak remélt, az a „Reménység" Tsz fennállásának 15 éve alatt valósággá is vált. A közgyűlés után a vezetőség Dér Józsefet agronómusnak, Mészáros Károlyt főkönyvelőnek, Kovács Balázst elnökhelyettesnek, Ballá Balázst, Fehér Dezsőt, Kiss Ernőt, Szepes Györgyöt szőlészeti brigádvezetőnek, Virágh Alajost zöldségkertésznek, Hárman Alajost raktárosnak, Kóczián Imrét magtárosnak, Kovács Józsefet pincemesternek nevezte ki. A párttitkári feladatokat Kovács István látta el, aki egyben vezette a szeszfőzdét is. A megalakulás után rengeteg baj, gond szakadt a vezetőségre. Megoldásukra minden este késő éjszakába nyúló üléseket tartott. Egy egész község dolgozó lakosságát tagokkal, besegítőkkel együtt (az öregeken kívül) összesen 880 embert kellett új munkaszervezetbe és munkarendbe szervezni, ami még akkor is nagy feladat lett volna, ha mind meggyőződésből lép be a tsz-be. Igen sokan, amikor valamely szervezeti egységben beosztásra kerültek, betegnek tettették magukat. Válogattak a munkabeosztásokban, egyik ezzel, másik azzal nem akart egy brigádban vagy munkacsapatban lenni. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy az emberek féltek, hogy nem fognak tudni megélni a tsz-ben. Már a szervezés előtt „gyűjtötték", vásárolták a gabonát és kukoricát attól félve, hogy nem fognak kapni terményt a tsz-től. A munkaképes férfiak nagy része el akart menni az iparba. A tsz-irodán állandóan 10—12 ember volt, akik igazolást követeltek, hogy elmehessenek. Az ilyen irányú követelések reggeltől estig, vasárnap is szüntelenül folytak. Amikor a férfi megunta, küldte az asszonyt a kisgyerekkel együtt, mondván, hogy a családja nem halhat éhen, engedjék