Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Schwalm Edit: Adatok Visonta népi táplálkozásához

SCHWALM EDIT: ADATOK VISONTA NÉPI TÁPLÁLKOZÁSÁRÓL Az emberi élettevékenység egyik legfontosabb megnyilvánulása a táplálkozás. Témakörébe tartozik a táplálkozáshoz rendelkezésre álló nyersanyagok felhasználásának (sütés, főzés, konzerválás), tárolásának, fogyasztási módjának, eszközanyagának vizsgálata. A nyersanyagok s az ételkészítés technikai ismeretei lajanlcént változnak. A természeti föltételek: a táj, az állat- és növényvilág mellett a termelés technikai foka, a gazdálkodás módja is befolyásolja egy-egy vidék táplálkozását. A társadalom rétegződése meghatározza egy-egy falu kultúráját, s ez a rétegződés jelentkezik a táplálkozásban is. Az étkezés mértékére, formájára, a fogyasztott ételek mennyiségére és minőségére a munkaalkalmak és munkalehetőségek is hatással vannak. Hozzájárulnak a táplálkozás alakulásához a közlekedés- és piaci lehetőségek. Alakító hatásuk van a városon szolgált cselédeknek, falusi értelmiségnek. A következőkben ezen szempontok figyelembevételével tekintjük át Visonta táplálkozását. Visonta határában a lakosság számához viszonyítva sok nagybirtok volt. A lakosság nagy része itt cseléd, napszámos vagy summás. (1944-ben a lakosság 57%-a!)

1 Summásnak távolabbi vidékekre (Dunántúl: Fejér és Tolna megye, Alföld: Békés megye) is eljártak. Ez a réteg a falu általános helyzetének meghatározója. A nagybirtokból fennmaradt földterületen túlsúlyban volt a törpebirtok. A földek általában gyenge terméseket hoztak. Egy átlagosan gazdálkodó 10 holdas kisparaszti gazdaság tiszta jövedelme alig valamivel több, mint a summások, napszámosok bére, s a néhány holddal rendelkező kisparasztok életszínvonala nem sokban különbözött a summásokétól, cselédekétől. Gyakori jelenség, hogy a földdel rendelkező kisparasztok családtagjai is elszegődtek summásnak, napszámosnak, mert a föld nem tudta biztosítani a család megélhetését. A jövedelem nagy részét a szőlő- és bortermelés mellett a búza és kukorica adja. Az állatállomány legnagyobb része sertés és szarvasmarha, a juhtenyésztés nem jelentős. A nagy- és középbirtokosok nem a faluban laktak. Az itt élő két-három, több földdel és jelentősebb szőlőterülettel rendelkező nagygazdacsaládon kívül senki nem foglalkoztatott napszámosokat. A községben az előbb említett birtokviszony és munkalehetőségek alapján nem alakult ki éles gazdasági és életszínvonalbeli különbség az egyes társadalmi rétegek között. így a táplálkozáson belül sem találunk eltéréseket. Esetenként az étel nyersanyagának mennyisége, minősége illetve készítési technikája változik. A következőkben Visonta népi táplálkozásának jellemző vonásait kívánjuk ismertetni. Célunk: a falu átfogó táplálkozási képének megrajzolása. Mivel a dolgozat keretei szabottak, nem térünk ki sehol részletes, alapos leírásra. A köznapi táplálkozás után egyes kiemelkedő alkalmak étkezési szokásait tekintjük át, majd a konyha és kamra eszközanyagát mutatjuk be. A közlésnél 1967, 1972 és 1974-ben végzett gyűjtéseimre támasz-