Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Kapros Márta: Naptári ünnepek a visontai néphagyományban

annak reumás lesz a lába. Én ugrostam, mégis reumás lettem." A 20—30 évvel fiatalabbak is emlékeznek a szokásra, de egészségvarázsló célját már nem tudják, csak szórakozásból csinálták. Ebben az időben inkább a legények ugrottak már át a tűzön, a lányok arra hivatkozva, hogy a láng belekap a szoknyájukba, inkább körben álltak és énekeltek. A dalok kapcsolatot nem mutatnak a szokással, ami éppen eszükbe jutott, azt dalolták. PÉTER—PÁL (jún. 29.) az aratás megkezdésének napja. Az ILLÉS napi (júl. 20.) esőnek nem örültek: „Ha Illésnek könnye csordul, könnyen ecet lesz a borbul." A kétasszony-közibe, azaz NAGY- és KIS BOLDOGASSZONY (aug. 15-szept. 8.) között tojt tojásokat összeszedik, mert a néphit szerint ezek nem romlanak meg, akár januárig elállnak. Közben szólnunk kell még AUGUSZTUS 6-ról, aminek ünneplését a visontaiak a múlt századi nagy kolerajárvány idején fogadtak meg. A hagyomány szerint ezen a napon temették a kolera utolsó áldozatát a községben. Ilyenkor senki nem dolgozik. 20—30 éve még az egész falu, uióbb inkább csak az öregek kimennek a temetőbe a nagymise után. A pap is velük tart, közösen imádkoznak, hálát adván az Ürnak, hogy a betegségtől megszabadította a falut. SZENTKERESZT FELMAGASZTALÁSÁnak ünnepén (szept. 14.) tartják a búcsút. Már napokkal előtte takarítanak az asszonyok, ha kell meszelnek is, hogy a vendégek érkezésére minden a legnagyobb rendben legyen. Tésztákat sütnek, a legkedveltebb ételeket készítik. A környező falvakból, városokból a közeli rokonok még ma is hazalátogatnak ilyenkor. Délelőtt elmennek a nagymisére, utána következik az ünnepi ebéd, majd bor mellett beszélgetnek, mulatnak, kinek meddig tetszik. MINDENSZENTEK napjára (nov. 1.) készen kell legyen a vetés - tartják az idősebbek. HALOTTAK NAPJA (nov. 2.) előtt már egy-két héttel rendbeszedték a sírokat, de a virágot csak e nap reggelén viszi ki valamelyik asszony vagy lány a családból. Ilyenkor ma sem dolgoznak. Az idősebbek szerint „tiltva van", a fiatalabbak pedig arra hivatkoznak, hogy „ünnep van, ennyivel tartozunk az elhunytaknak". Délután 3—4 órakor mindenki kimegy a temetőbe, ahol a pappal közösen imádkoznak, van szentbeszéd is, végül elmondják a Mindenszentek litániáját. Közben égetik a gyertyákat. Nem a rokonság fokától függ, hogy kinek a sírjára visznek gyertyát, hanem attól, hogy „mennyire tartotta vele a rokonságot, vagy hogy köszönhettek-e neki valamit". Este a 7 órás harangszókor otthon is gyújtanak gyertyát. Egy deszkára egyenként állítják fel, közben mondják, hogy kinek a lelkéért szánják azt a gyertyát. Utána közösen imádkoznak, amíg el nem fogynak a gyertyák. Vannak akik csak deszkástul kiteszik a ház elé az égő gyertyákat, hogy bent ne füstöljön. Az útszéli keresztekhez is visznek gyertyát, mint mondják, a hősi halottakért. A legöregebbek szerint ezen a napon a halottak lelkei visszatérnek élő családjukhoz, velük vannak. A két világháború között még szokás volt, hogy halottak napján élelemmel, kevés terménnyel megajándékozták a szegényeket. „ Atemplom kiugróját úgy mondtuk, szegények háza, mert ott ültek. Oda vittük el ki mit szánt." ÙÙÙ Az év jeles napjainak áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a leggazdagabb a téli ünnepkör, illetve a tavaszi ünnepi szokások mutatnak még nagyobb változatosságot. A szokások intenzitását tekintve, legelevenebbek az ún. közösségi szokások, melyekben a lakosság különböző korcsoportjainak szórakozási vágya, a feszített hétköznapok, a jól végzett munka utáni ünnep igénye ölt formát. E szokások tartalma nem évült el napjainkban sem, formailag megújulva, részben átértékelődve tovább élhetnek. Kívülálló számára