Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Kapros Márta: Naptári ünnepek a visontai néphagyományban

ablakba állították. Karácsonykor megvizsgálták, melyik hogy bimbózott ki. Ebből véltek következtetni arra, hogy milyen lesz a termés abból a gyümölcsből a következő évben. Láttuk, hogy a lucaszéknél, a jövendőbelire vagy a termésre vonatkozó jóslásoknál egyaránt Luca-nap a szokás kiindulópontja, de a cselekvések áthúzódnak a karácsonyig terjedő időszakon. Erre az ún. karácsonyi tizenkettedre vonatkozik a következő év időjárásával kapcsolatos jóslás is. A néphit szerint ugyanis amilyen idő van a Luca és karácsony közti napokon, olyan időjárása lesz a napok egymásutánjának megfelelő 12 hónapban. Ezért gondosan feljegyezték ezen napok időjárását. A karácsony előtti napokban nagy volt a sürgés-forgás. Leölték a disznót, hogy legyen bőven húsféle az ünnepekre. A kóstolók széthordása a nagyobb gyerekek feladata volt. Ezért néhány krajcárt kaptak a rokonoktól, ismerősöktől. A pénzt gondosan összegyűjtötték és süteményt vettek belőle a karácsonyfára a gyöngyösi mézeskalácsosnál. Az asszonyok nagymosást csináltak, de még jó előre, mert úgy tartották, hogy karácsony böjtjére már nem szabad ruhának maradni a padláson. Következett a nagytakarítás, amit megint csak alaposan el kellett végezni, mert az ünnepen három napig még a szemetet sem volt szabad kivinni a házból, csak a kemence szájába öntötték. A házból kivitt dolgok ugyanis a néphit szerint a szerencse elvitelét jelentették. Közvetlen karácsony böjtje előtti napon sütötte meg a gazdasszony a fonott pusztakalácsot, a diós-, mákos patkót, túróslepényt. Előre elkészültek a tubuk is. Ezeket a madárformájú kis kalácsokat, melyeknek konkolyból, később borsból szemet is csináltak, másnap a csordás, kondás meg a köszöntő gyerekek kapták. KARÁCSONY BÖJTJE (dec. 24.) már ünnep volt. Bár reggel csak hétköznapi ruhát vettek fel, mindenki tisztát kapott. A család izgatottan figyelte, ki érkezik elsőnek a házhoz. Férfi látogatóból szerencsés újévre következtettek, az asszony viszont szerencsétlenséget jelent. Az első látogató nemének más jelentést is tulajdonítottak az olyan házaknál, ahol a menyecske gyermeket várt: ha férfi jött, fia, ha asszony, lánya születik. Voltak, akik ezt a jószágra vonatkoztatták: férfi látogató bikaborjú, nő üszőborjú ellését jelentette következő évre. Látogatókra bőven lehetett számítani ezen a napon. A csordás meg a kondás kora reggel elindult, hóna alatt egy köteg fűzfavesszővel azokhoz a családokhoz, akiknek jószágát hajtotta. A köszöntésre kijövő gazdasszony köténye sarkával annyi szál vess/őt húzott ki, ahány állatuk volt a pásztor keze alatt, s megcsapkodta vele az illető hátát. A pásztor erre nagy ugrándozásba kezdett, s közben kiabálta: „Ugrós legyen a kisborjúr' A látogatásért a háziak kolbászt, szalonnát, kalácsot adtak, s az üvegjébe, demizsonjába bort vagy pálinkát töltöttek. Hagyományos ajándék volt ilyenkor a tubu. Később előfordult, hogy pénzt kapott. A gazdasszony az ún. angyali vesszőket eltette, s ha kellett, ezzel fenyítették meg a gyermekeket. A szokást az első világháború után kezdték elhagyni. A harangozó meg a ministráns gyerekek szintén nekivágtak a falunak. A harangozóné sütötte ostyákkal járták sorba a házakat, amikből babért, lisztért, tojásért, esetleg pénzért vettek tőlük. Az adományok a harangozót illették, noha ő maga inkább csak a jómódú gazdák házához ment. Az összefűzött, különböző színű ostyák hosszúkás formájúak voltak, két végükbe kehely, Krisztus képe, bárány stb. volt belenyomva. A figurákat kivagdosták, s pamuttal, cérnával felkötözték a karácsonyfára. A levagdosott hulladék régen a karácsonyi asztalra került, utóbb csak elrágcsálták a gyerekek. A nap bármely szakában jöhettek a betlehemesek is. Bár egyesek emlékeznek rá, hogy helybeliekből is alakult csoport, többnyire azonban az abasári, halmaji betlehemeseket emlegetik. A 60-as években még volt rá eset, hogy jártak. Nagyobb fiúk (10-14 évesek) társultak össze, inkább a szegényebbek közül. Együtt készítették el a templom formájú betlehemet. Négy szereplő volt: az öreg, a kiskápónás, a beköszöntő és még egy.