Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Bakó Ferenc: Előszó

adatainak felhasználásával. A monografikus jellegű gyűjtő és feldolgozó munka a kultúra és társadalom számos jelensége között néhány témát kiemelten kezelt. Ilyen volt a településforma és a népi építkezés, a szőlő- és gyümölcstermelés, a táplálkozás, a társadalom szerkezete, összetevőinek működése, rétegződése, a népi tudás és néphit, és végül a népszokások. Ezekkel párhuzamosan, és összefüggően folytak a népnyelvi és névtani kutatások a nyelvjárás jelenségeinek és a névadás törvényeinek felderítésére. Kívánatosnak tartottuk az eddigieken túl az embertani kutatások megindítását is azzal a céllal, hogy elemezzék és értékeljék a régészeti ásatások során felszínre kerülő antropológiai anyagot és a lehetőség szerint összevessék azt a recens, ma élő népesség hasonló adataival. A kutatásokat évente a Mátraalji Szénbányászati Tröszt jelentős összegekkel támogatta, amelynek általában kétharmada a régészeti, többi része a néprajzi és egyéb feltárásokat szolgálta. Négy év alatt a felsorolt szaktudományok területéről jelentős mennyiségű adat és tárgy gyűlt össze, amit az egri Dobó István Vármúzeum és a gyöngyösi Mátra Múzeum raktárai, adattárai őriznek. A különböző tudományok módszereivel Visontán folyó kutatások eredménye több vetületben jelentkezik, minthogy a tervek is több megjelenési formát írtak elő. Ezek közül múzeumi szemszögből első a tárgyak — régészeti, néprajzi, történeti — hasznosítása. A gyűjtött tárgyi emlékek megőrzésén, megmentésén túl, két múzeumi típusú kiállítás megrendezését terveztük. Az egyik hagyományos múzeumi kiállítás volt, amely egy, erre a célra, esetleg egyéb kulturális célra emelt épületben mutatta volna be Visonta történetét régészeti, történeti, néprajzi tárgyak segítségével. A másik terv az új Visontát, vagyis az áttelepített faluban szabadtéri néprajzi múzeum felállítását célozta azzal, hogy a nagy átalakulást megelőző korszak emlékeként megőrizzen néhány paraszti lakóházat és gazdasági épületet, azok teljes berendezésével, használati tárgyaival. A múzeum e javaslatát az illetékes szervek el is fogadták, legalábbis annyira, hogy az új falu tanulmánytervében helyet kapott. A visontai leletmentő jellegű munkálatok során összegyűjtött szellemi értékek — megfigyelések, adatok, következtetések - közkinccsé tétele érdekében a munka megindulásakor kiadvány megjelentetésére gondoltunk,,amely az eredményeket szélesebb körökben ismerteti. A további tervek végül is Visonta társadalomtudományi monográfiájának megszerkesztésére irányultak. 1969-ben a visontai nagyberuházást irányító szervek úgy döntöttek, hogy eltekintenek a falu szanálásától, ezért a falu helybenmaradása lényegesen módosította a fenti kutatási programot. Elsősorban megszűnt a tröszt anyagi támogatása, s a falu belterületén, a Nagycsapás nevű falurészen a korábban megkezdett ásatást már a múzeum költségvetéséből kellett befejezni. Az anyagi nehézségek következtében a kutatás minden más területen abbamaradt, de az áttelepítés tervének elmaradása miatt a kutatók érdeklődése is alábbhagyott. Ennek ellenére a kutatók egy része változatlanul kitartott amellett, hogy a Visontán gyűjtött adatokat feldolgozza és megjelentesse. Egyetértés volt abban, hogy a közreadandó tanulmányok tükrözzék a jelentékeny anyagi támogatás eredményét, ez azonban ne az adatközlés, hanem az elemző feldolgozás és esetleg új módszertani kísérletek szintjén valósuljon meg. Az 1971-ben kialakított új tervezet a tanulmánykötetet három időmetszetre osztotta be. Elsőrendűen a magyar államalapítás korára és előzményeire, majd a hódoltságkori elnéptelenedés és újratelepülés kérdéseire, végül a falu XIX—XX. századi társadalmi szerkezetének, továbbá népszokás és néphit jelenségeinek vizsgálatára. Az egyes tanulmányok terjedjenek ki és feleljenek meg a forrásközlés korszerű követelményeinek, azaz alkalmazzanak fényképeket, grafikonokat és térképeket.