Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Bakó Ferenc: Visonta településtörténete és népi építkezésének sajátosságai

földesúrnak, évi 90 napi robotot teljesíteni és 3 sertést hizlalni. A malomépület javítása a földesurat terhelte. Legutóbb Czövek malom volt a neve, az utolsóként ott működő molnár után. (30—31. ábra) Az abasári vörös kőből emelt malomépület régiesebb megjelenésű, mint az előző, de jóval rosszabb állapotban van. Alaprajzi elrendezése egyszerűbb mint a másiké: a vízi tömlöc és a malomház egyetlen helyiség és a molnárlakás is csak kétsejtű, azaz szobából és kamrából áll. Akemecét a malomház és a szoba közfala mellé építették. Visontán a szegényebbek istállójukat a ház végéhez építették, gyakran a házzal egy fedél alá. A nagyobb gazdák istállói a háztól külön álltak, többször 10—15 méter távolságra is. Ilyen típusú istálló tartozik a Sport utca 16. számú házhoz. A ház mögött, a telekhatáron álló épületet 1870 körül emelték, s abban az időben ez volt a legnagyobb, legtágasabb istálló ebben az utcában. A hagyomány szerint az utcabeli legények itt tartották a farsangi táncot, a „kis ivó"-t, amiért a gazdának bért fizettek. Az egyetlen, lepadlásolt helyiségből álló épület falai vályogból vannak, zsúpos teteje egyik végén vesszőből font „fürfal"-lal, a másikon farazattal végződik: „faros". (33. ábra) A tető farazatos végén, a tető csúcsán szalmacsóva dísz, ennek a neve „matyó". Az istálló mellé a fürfalas oldalra gyakran fészert építenek, ami az istállót is erősíti, támasztja. Korábban itt is így volt. 27. A Sport u. 7. sz. ház teimérési raiza. Az udvar épületei között századunk eleje óta foglal helyet a „sütő ház". Létjogosultságát és megjelenését a tüzelőberendezés korszerűsödése magyarázza: a házakból kikerülő kemencéket a kenyérsütés miatt újból fel kellett állítani és ennek egyik módja volt betenni a sütőházba. Az udvarra költöztetett kemencének azonb in sem Visontán, sem a környékén nem ez volt mindenütt a sorsa. Helyet kaphatott a tornác végén, a ház végéhez épített nyári konyhában, vagy amellett, de vele összekapcsolva, esetleg teljesen szabadon állóan, alig lefedve az udvar valamelyik részén is. A sütőházba rakott kemence Visontán is elsősorban a Kúria nevű falurészen fordul elő, tehát ott, ahoi a legszegényebb családok laktak, ott, ahol a legkevésbé indokolt az, hogy a kemencét egy erre a célra készített, különálló kis házba helyezzék el. Részünkről az eset magyarázatát abban látjuk, hogy ezek a kezdetleges kis házikók már a kemencék vándorlása előtt is használatban voltak a Kúrián, de más funkcióban. Ilyenek lehettek a nagyon szegény zsellérek lakásai, mint ahogyan magányos öregek ma is beköltöznek egy-egy sütőházba. — Két ilyen sütőházat figyelhettünk meg a Kúrián, á Pince sor 9. és a Béke utca 23. szám alatt. A kunyhók fala vesszőből font, mennyezetük nincs, szarufás tetejüket zsúp fedi. Tetőformájuk azonos az előbbi istállóéval: egyik végén vértelkes, a másikon farazatos. Ablak, vagy inkább bevilágító nyílás csak a végfalon, az ajtó mellett vagy az oromzaton van.