Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Bakó Ferenc: Visonta településtörténete és népi építkezésének sajátosságai

Történelmi sorsából, földrajzi helyzetéből, gazdasági, néprajzi körülményeiből következően Visonta egy nagyobb táj, a déli Mátravidék része, s ennek a tájegységnek jellegzetes képviselője. Amit a következő sorokban Visontáról elmondunk, az nagyjából érvényes környezetére is és amit a környező falvakban megállapítottunk, sok esetben Visontára is illik. visonta népi építkezését a lakóházakra vonatkozó statisztikai adatok ismertetésével vezetjük be, majd bemutatjuk azokat a hagyományosan emelt régi épületeket, amelyek a helyszínen megfigyelhettünk 1969 és 1975 között. Ezeknek az épületeknek ismeretében elemezzük a helyi építő gyakorlatot: az építési anyagokat, szerkezeteket, a formát,az alaprajzi elrendezést, a tüzelőberendezés és a füstelvezetés módiát, a mennyezetei, a tető szerkezetét, formáját és fedőanyagait, a homlokzatokat és végül a falusi házépítő mester tevékenységét. A kutatás célja kinyomozni és felvázolni a történeti fejlődést, azoknak a mozzanatoknak a felhasználásával, amelyek a jelenből a múltra mutatnak vissza. Következtetéseink alapja tehát az 1960 óta megfigyelt építmények együttese és mindaz, amit ehhez adatközlőink, idősebb visontai lakosok, magyarázatként hozzá tudtak tenni. Ezen az úton is szeretném megköszönni felvilágosításaikat, mert hasznos segítséget nyújtottak abba, hogy a holt anyagot az élethez nagyobb közelségben tudjam szemlélni és bemutatni. A legutóbbi népszámlálás Visontán összesen 439 lakóépületet mutatott ki, s ezek legnagyobb része személyi tulajdonban volt. A házak mind földszintesek és a bennük lévő 535 lakásegység alapján elmondható, hogy a visontai családok nagyobb része különálló, saját házban lakott. A házakat általában kis létszámú családok lakták, mert átlagban száz lakóépületre 317 lakó jutott, vagyis lakóházanként háromnál valamivel több személyt lehet csak számolni. Összevetve mindezeket a korábbi állapotokkal az tűnik ki, hogy korunkban az egyes lakóházakat jóval kevesebb személy lakja, mint azelőtt. 1930 körül 1474 személyre 323 lakás jutott, átlagban tehát 4,2; azaz valamivel több, mint négy személy. 1910-ben már jóval nagyobb a különbség: az 1396 lélek 245 házban lakik, a családok átlagos létszáma tehát 5,6;, azaz majdnem hat személy. (13. ábra) Hasonló arányokat mutat az 1851. évi összeírás is, a lélekszámból (890) és a házak számából (166) átlagosan öttagú családokra lehet következtetni. A XVIII. század második felében a házak számát nem ismerjük, csak a családokét és azon belül a gyerekek lélekszámát, de az adatok arra vallanak, hogy átlagosan kilenctagú családok éltek akkor Visontán egy-egy lakásban, illetve lakóházban. Ezek a statisztikai adatok nem tükrözik vissza hitelesen és teljességében a visontai lakásviszonyok fejlődését, de lehetőséget nyújtanak arra, hogy néhány következtetést vonjunk le. Alakások kisebb száma és ugyanakkor a nagyobb népesség nemcsak arra vall hogy abban az időben a lakásviszonyok igen kedvezőtlenek Visontán, hanem arra is, hogy az egyes családok az udvar, vagy a beltelek több részét, több építményét használták fel lakás céljára. Azt kell feltételeznünk, hogy a ház minden helyiségében háltak — nem mindig ágyon, hanem a ház földjére szórt szalmán, esetleg szalmazsákon —, sőt az istállóban, a különállóan épített kamrában, a padláson, vagy éppen az udvarban, a kertben összerakott kazal, boglya tövében is. Az idősebbek még emlékeznek ezekre a viszonyokra, és arra, hogy Visontán is szoktak a pitvarajtó küszöbén aludni, amint ezt Albert Ferenc 1868-ban leírja: egyes helyeken „az a szokás dívik, hogy az ajtóban szeretnek aludni akként, hogy fejüket az ajtó küszöbére helyezik". A kétszáz évvel ezelőtti lakáskultúra megítéléséhez még azt is tudni kell, hogy a lakóház méretei is kisebbek voltak, több volt a kétsejtű lakás (konyha egy szobával), tornác vagy ámbitus egyáltalán nem volt és a padlást sem lehetett annyira kihasználni, mint századunk lakóházaiban. Az 1970-ben álló lakások kora, építési időpontja természetesen különböző volt éppen úgy, mint minden településen. Visonta helyzete azonban különbözött a többi,