Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Bakó Ferenc: Visonta településtörténete és népi építkezésének sajátosságai

dálkodtak. AZbiskó család 1794-ben költözik Trencsén megyéből Visontára és az egyik malom később az ő nevüket viseli. A fennmaradó három kisnemesi család szerepe bizonytalan, de a Balázs, Bozsik és Fejér családok neve Gyöngyösről és a közeli Karácsondról ismert, onnan költözhettek Visontára. A falu kurtanemes családjai, éppúgy, mint a megye más területein is, idők folyamán paraszti sorba süllyedtek. Jogi és társadalmi különállásuk a jobbágyfelszabadítás után gyökértelenné vált, a telkes jobbágyok helyzete viszont ezzel ellentétes irányban fejlődött: társadalmilag és gazdaságilag sok tekintetben szabadok lettek. így a múlt század végére már kiegyenlítődtek a különbségek a falu vagyonosabb jobbágyi és kiváltságos, kisnemesi rétegei között. A jogtalan többség rétegződéséről az 1845. és az 1851. évi összeírások adnak számot. A jobbágyfelszabadítás előtt Visonta 131 nem kiváltságos családjában csak 33 volt a telkes jobbágy, 55 a házas zsellér, 21a hazátlan zsellér és 22 a szolga, az uradalmi cseléd. 1851-ben a zsellérek egy része vagyonilag a korábbi jobbágysorba került, mert most 61 telkes jobbágyot mutatnak ki, 6 „urasági jobbágy"-ot (akik valószínűleg 1845-ben kimaradtak) és 90 zsellért. Visonta társadalmának tényleges tagozódását valószínűleg az előbbi tudósítás fejezi ki, mert a vagyontalan szolgától a telkes jobbágyig — később a nagygazdáig — minden időben több változattal kell számolnunk. A gazdasági foglalkoztatást, a megélhetést illetően azonban mindkét összeírás azonos képet tükröz: a falu egész lakossága a mezőgazdaságból él. A néhány iparos vagy a zsellérek, vagy a nemesek között bújik meg, e foglalkozásokat külön nem emelik ki. 1930 körül a visontai gazdaság szerkezete még alig változik a múlt századihoz képest. A lakosság túlnyomó része, 1352 lélek, a mezőgazdaságból él, emellett csak az ipari munkából élők száma jelentős, 73 személy. A mezőgazdasággal foglalkozók 54 százaléka volt önálló gazda, 46 százaléka pedig idénymunkás és cseléd. Az arány mintegy húsz év alatt úgy tolódott el, hogy 1944-ben a cselédek, summások, napszámosok a falu lakosságának 57 százalékát tették ki. A felszabadulást követő gazdasági, technikai és társadalmi fejlődés a visontai társadalom szerkezetében jelentős változásokat hozott. Az 1970. évi népszámlálás a népességet aktív keresőkre és inaktív keresőkre, pl. nyugdíjasokra osztja. Az 1716 lakos 85 százaléka képviseli az első, a tényleges kereső munkát végző csoportot, míg a második csak 15 százalék. Az aktív keresők mintegy 40 százalékát foglalkoztatja a mezőgazdaság, a többi főleg az iparban és a kereskedelemben dolgozik. Kézenfekvő, hogy más a helyzet a nyugdíjasok csoportjánál. Itt 77,5 százalék képviseli a mezőgazdaságot, akik termelőszövetkezeti nyugdíjasok. A gazdasági és társadalmi szerkezetnek ez az átalakulása kihat az építkezésre is, amint ezt a későbbiekben még látni fogjuk. Itt következő soraink célja szemmel kísérni Visonta mintegy kétszázéves fejlődésének két ágazatát, vagyis a település kialakulásának, növekvő kiterjedésének folyamatát, továbbá a népi építkezés módszereit, a helyi lakáskultúra alakulását. Áttekintésünk azért ölel fel csupán kétszáz esztendőt, mert a korábbi időkből sem a falu formájáról, sem a házak építésmódjáról nincsenek adatok. A település története Visonta a Mátrából dél felé tartó Bene patak és az ezzel párhuzamosan futó Mátri patak mentén elterülő utcás település. (1. ábra) Hozzátartozik a falu vízrajzi képéhez még egy mesterséges vízfolyás is, a malomárok, helyi nevén Malom patak, ami a Bene vizét tereli az egykori malmok irányába. A falu szerkezetének fő tengelyét azonban nem ezek a folyóvizek képezik, hanem az a harmadrendű országút, ami Visontát Abasárral, illetve Halmajugrával és Gyöngyössel köti össze. Csupán a falu északnyugati részén, a Patak sor