Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

A raktárban kiadták az anyagot minden bizonylat nélkül annak, aki kérte, még kívülállóknak is. A helyi üzletbe a tsz számlájára mentek vásárolni, és ott adtak olyanoknak is, akiknek erre nem volt felhatalmazásuk. Végül sok személyi változás és csere után kialakult az adminisztrációs apparátus legjobbjaiból az a csoport, akik különféle iskolák és tanfolyamok végzése után most már jól ellátják ezt a fontos munkát. A fentiekben az indulás sok nehézsége közül e néhány probléma felsorolása érzékelteti azt a sok gondot, ami a vezetők nyakába zúdult. A vezetőknél az első évben a hétköznapok összefolytak a vasárnapokkal, a nappalok az éjszakákkal. A vezetők nagy része is képzetlen, gyakorlatlan ember volt. Sokan semmiféle nagyüzemi vagy igazgatási és egyéb tapasztalattal nem rendelkeztek. Munka közben kellett elsajátítaniuk a vezetés gyakorlatát, együtt nőttek fel a tsz-szel, annak problémái között csiszolódtak ki, úgy, hogy zömük az elmúlt 15 évben is helytállt. Az induló első év megalapozása döntő volt a termelőszövetkezet további sorsára vonatkozóan. Ahol a vezetők becsületbeli ügyüknek is tekintették, hogy a termelőszövetkezet produkáljon és nem lankadtak el, nem vesztették el hitüket, ott a termelőszövetkezet már az első évben talpra állt. Ahol ezt nem csinálták, ott megbuktak. A legtöbb tsz-elnök és vezető az első évben „vérzett" el a tsz munkagépezete beindításának porondján. A vezetés már az alakulás másnapján arra törekedett, hogy a szervező és előkészítő munkán kívül a tényleges termelőmunkák is azonnal beinduljanak. December 22-én már néhány fogat, 27-én pedig 10 fogat megkezdte a fedést, a szántást, építőkő szállítását. Néhány ember fafeldolgozáson állt munkába, 15 személy a kis tsz szőlőjében a metszést, 15 fő az oltvány alá való forgatást, néhány asszony pedig az oltáshoz szükséges vadvessző és oltócsap szedését kezdte meg. A korai kitavaszodás lehetővé tette, hogy az elmaradt talajmunkákat pótolják. Február közepén a detki gépállomás 15 traktorral felvonult a határba szántani. Ennek a szántásnak a talajmunkán kívül pszichológiai (lélektani) jelentősége is volt. A belépett, de még mindig ingadozó embereknek látniuk kellett, hogy kiszántják a határkövet és mezsgyehatárt, a földek közös művelésbe kerülnek. Az új élet kezdett lassan a határban is lüktetni. Február 22-én vagy 30 asszony megkezdte a szőlő metszését, február 28-án pedig már összesen mintegy 400 fő vonult ki gyalog a Bajnai dűlőbe (10 km-re) metszeni. A kertészetben januárban egy munkacsoport megkezdte a palántanevelést. Néhány személy az építkezéseknél, szerszámok kijavításánál fogott hozzá a munkához. A szőlőmetszésekkel már március 17-én végeztek a brigádok. A kedvező indulás és munkamenet jó hangulatot szült a brigádokban, örültek a brigádvezetők és a tsz többi vezetői is „. .. az első csatát megnyertük! A közös munka beindult." mondogatták. A szőlők négy azonos nagyságú brigádterületre tagolódtak. Az I. számú Kiss Ernő által vezetett brigád a nagytelepi és bajhai szőlőket, a II. sz. (Ballá) brigád a csókási, a III. számú (Szepes) brigád a tagi és a Frank-féle, a IV. sz. (Fehér) brigád a kistelepi és Zsille-féle szőlőket kapták meg művelésre. A tsz kezdettől fogva arra törekedett, hogy minden szőlődarabnak legyen felelős munkálója: a családi művelést kombinálta a brigádban végzett munkával. A szőlő metszése, lókapázása, permetezése és a szüreti munka közös brigádmunkában, a kapálás, horolás, karózás, kötözés és csonkozás családi vállalás alapján történt egész az 1970-es évekig. A fiatal szőlőknél, ahol nem lehet még vegyszerezni, ma is így van. A prémium kezdettől fogva a családi vállalású szőlőhöz kötődött úgy, hogy a munkabéren felül az össztermelés 6%-át prémiumként kapta az, aki a szőlőt művelte.