Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története
A juttatott szőlőket az újgazdák egy része nem a jó gazda gondosságával kezelte. Sokan a szőlőkarót is hazahordták, rablómetszést végeztek, sok szőlő elgyomosodott. A nem rendesen kezelt szőlők tönkrementek, a rosszul kezelt szőlők évről évre kevesebbet termettek. A polarizáció, a rétegződés az újgazdák között is végbement. Nagy probléma volt az újgazdák között az is, hogy hiányzott a gazdálkodáshoz szükséges felszerelés. A felszereléssel és fogattal rendelkező régi gazdák általában gyalog munkáért cserébe végezték a fogatos munkákat, illetve adták használatba a felszerelést. Egy fogatos munkanapért 4—5 gyalogos munkanapot kellett cserébe dolgozni. így az a sajátos munkamegosztás alakult ki, hogy a régi gazdák a könnyebb fogatmunkákat, az újgazdák és a napszámosok a gyalogmunkákat végezték. A háború után a kisárutermelő paraszti gazdaságok gyorsan helyreálltak. A község lakói, főként a volt summások, cselédek, napszámosok jobban éltek, mint a felszabadulás előtt, ami helyben fontos volt a politikai hatalomért folyó harcban is. Harc a politikai hatalomért A falu szegény parasztjai főként a kommunista pártban és a parasztpártban szervezkedtek, a kisiparosok, kiskereskedők és a parasztok kis része a szociáldemokrata pártba lépett be. E három pártból alakult meg a baloldali blokk. A kisgazdapártban főként a falu módosabb parasztjai és a falusi intelligencia (Dér főjegyző, Bossányiék, az orvos és a tanítók egy része), illetve a kevésbé módos, de reakciós egyének csoportosultak. Ezek képezték helyben a jobboldalt. Minden pártnak meg volt az ifjúsági szervezete is. A községben a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) és a kisgazdapárti KALOT volt a legerősebb. Közöttük is éles, gyakran verekedésekig menő harc folyt, főként a politikai állásfoglalások különbözősége miatt. A baloldali pártok és ifjúsági szervezetek a népi demokrácia eredményeinek továbbfejlesztésére törekedtek. A helyi kisgazdapártba tömörültek jelentős része pedig a régi rend visszaállítását kívánta. A háború alatt meghunyászkodott reakciós elemek váltak egyre inkább a kisgazdapárt hangadóivá, az úgynevezett „lakkcsizmás" kisgazdák. Ezek jórészének semmi köze nem volt a tényleges kisgazdákhoz. A felosztott birtokukat és elvesztett hatalmukat akarták visszaszerezni. Fő hangadójuk a környéken Adorján József képviselő volt, aki jelentős birtokkal és bérházakkal rendelkezett. A KALOT ifjúsági szervezetnek a népi demokráciával ellenséges beállítottságát Kiss Szaléz táplálta, aki 1947 tavaszán Gyöngyös környékén összeesküvést szervezett. Adorján és Kiss Szaléz néhány gyűlést tartott 1945—46-ban Visontán is, melyeken éles politikai összeütközésekre került sor a község jobb- és baloldali beállítottságú lakói között. A háborút követő gazdasági bajokat a jobboldal a kommunisták ellen igyekezett kihasználni. A gazdasági nehézségeket szándékosan is fokozták az árurejtegetéssel, fekétézéssel, gazdasági szabotázzsal. Az infláció ijesztő méreteket öltött. 1946 tavaszán 1 liter bor 1 milliárd pengő, 1 kg vaj 20 milliárd, 1 tojás 100 millió pengő volt. A pénz értéke 2—3 nap alatt mindig a felére csökkent, volt aki eladta a tehenét és 1 héttel később a tehén áráért csak egy doboz gyufát kapott. Végül a pénzért nem adtak semmit, az emberek az utcára szórták. Bármit csak cserébe lehetett kapni. A falu lakói az Alföldre, egész a Tiszáig jártak a bort elcserélni. A reakciós szónokok helyben is arról beszéltek, hogy amerikai kölcsönnel kell az ország gazdasági stabilitását megteremteni. Ezt azzal a hátsó gondolattal hangoztatták, hogy az amerikai kölcsön után jönnek az amerikai csapatok is.
