Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Hacsavecz Béla: A felszabadult Visonta és a „Reménység" Mg. Termelőszövetkezet története

HACSAVECZ BÉLA: A FELSZABADULT VISONTA ÉS A „REMÉNYSÉG" MG. TERMELŐSZÖVETKEZET TÖRTÉNETE Visonta községről az Új Magyar Lexikon 6. kötete röviden a következőket írja: „Visonta ötk., Heves m., gyöngyösi j. L.: 1580 (1960.) Vá.: Ludas. A gyöngyös-visontai borvidékhez tartozik; gyümölcs és szőlőtermesztés." A felszabadulás előtt a község 3801 kataszteri hold művelt területének kétharmada a nagybirtokosok és Visontán kívül lakó nagygazdák tulajdonátképezte. 1944-ben a falu 1474 lakosából 833 (57%) cseléd, summás, napszámos, ill. ezek eltartottja volt. A falu 323 háza közül 233 vályogból épült, zsúpfedéllel. A községet 1944. november 19-én este szabadították fel a Második Ukrán Front kötelékébe tartozó Pliev altábornagy parancsnoksága alatt harcoló lovas gépesített csoport alakulatai. Az ágyúdörgés már hetekkel előbb hallható volt Szolnok felől, sötétedés után pedig állandó fények villództak a Tisza felőli égbolton. A hármas számú műúton és a községen keresztül is a Mátra felé állandóan, szünet nélkül éjjel-nappal, heteken keresztül áradtak a visszavonuló magyar és német csapatok, az elhurcolt leventék és a szovjet hadsereg elől menekülő polgári lakosság, zömében földesurak, katonatisztek, tisztviselők családjai. A front dübörgésének közeledtével a falu lakói a pincékbe bújtak. Sokan — akik hittek a nyilas rémhírpropagandának - rettegve várták Az első szovjet egységek Halmajugra felől november 19-én este érkeztek. A község határában súlyosabb harcokra nem került sor. Bene Imréék Petőfi u. 31. sz. alatti házának udvarába repülőgépről dobott bomba esett, néhány házat aknatalálat ért, kisebb lövöldözés volt gyalogsági fegyverekből. A fasiszta csapatok Abasár felé vonultak vissza. Visszavonulásukkor aláaknázták a templomot és a nagyhidat, a robbantás végrehajtásáról azonban a lakosság lebeszélte a magyar műszaki katonákat. Bár a faluban nem került sor nagyobb harci cselekményekre, mégis többen áldozatul estek a háború pusztításainak. A front átvonulása előtt három nappal három munkaszolgálatos katona betévedt a felső Borhy-tanyára, ahol egy német egység állomásozott. A németek kihallgatták őket. Ezt követőleg a munkaszolgálatosok leültek az út mentére enni, ahol két német katona hátulról géppisztollyal agyonlőtte mind a hármat. Két másik magyar munkaszolgálatos katonát szintén a németek lőttek agyon a községben. A község lakói közül a front-események következtében a következők haltak meg: Barcs István 43 éves 1944. október 19-én Hopka Zoltán 15 éves 1944. november 19-én Hopka Ferenc 7 éves 1944. november 19-én Vígh Györgyné 40 éves 1944. november 22-én Vígh György 14 éves 1944. november 22-én Szepes István 57 éves 1944. november 23-án A községben vesztette életét Baracsi Gáspár 62 éves zaránki lakos 1944. november 16-án, Mihály Imre 23 éves katona új kecskéi lakos, Olajos József 27 éves katona, munkácsi lakos.