Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )

Fülöp Lajos: Visonta község ragadványnevei

Női nevek 1815 1845 1875 1905 1935 Anna 3 3 3 1 Borbála 3 12 — _ Erzsébet 4 3 2 4 5 Mária — 1 4 4 1 Rozália 1 3 5 1 Született leány13 30 19 29 22 fő 84,6 73,3 57,8 41,3 31,8 Korábban sokkal konzervatívabb volt a község a keresztnévadás terén is. A nevek szóródása, a réginek az újabbal, a különlegesebbel (vagy éppen a divat szerintivel) való felcserélése egyre nagyobb mértékű. Szokás szerint az első fiúgyermeknek az apa, a leánygyermeknek az anya nevét adták. A keresztnév ilyen öröklődése szinte törvényszerűnek számított. A további gyermekek elsősorban a nagyszülők vagy a keresztszülők nevét kapták. A névadásban a döntő szó a szülőket illette meg. Mondják, hogyha a menyecske szénája rosszul állt a háznál, akkor büntetésképpen az anya neve helyett az anyós nevét adták az első leánygyermeknek is. A hagyományos keresztnévadást nagyjából 1945-ig tartotta a falu. Azóta igen nagy az ingadozás ezen a téren. Az András, György, István, János, József, (becenevük: Andris-Bandi, Gyurka—Gyuri, Pista—Istyi, Jancsi—Jani, Jóska—JóstyiJ illetve az Anna, Borbála, Erzsébet, Mária, Rozália (becéző alakjuk: Annus—Panni, Borcsa—Boris, Bözsi, Mari, Rozi) neveket ilyenek váltják, mint pl. Albert, Balázs, Emil, Joachim, Ignác — vagy: Aranka, Eszter, Kornélia, Viktória, Zsuzsanna stb. Úgy látszik, hogy a már 30—40 évvel ezelőtt használt keresztneveket régimódinak, közönségesnek, elkoptatottnak tartják (különösképpen a női neveket) és igyekeznek helyettük különlegesebbet, egyedibbet, szokatlanabb hangzásút találni, még akkor is, ha az illető név egyébként igen régi. 5. A visontai ragadványnevek kialakulásának pontos idejét nem ismerjük. Csak feltételezhetjük, hogy a XVIII. század végén, a XIX. század elején keletkeztek. Sem az összeírások, sem az anyakönyvek nem tüntetik fel azokat. Mindössze egy esetben, az 1848/49-es honvédnévsorban találkozunk az agár névvel, Kovács János ragadványneveként. Ez is bizonyítja, hogy a XIX. század közepén a ragadványnevek már az élő névanyaghoz tartoztak. Név előtti megkülönböztető betűk alkalmazásával sem a régebbi, sem az újabb anyagban nem találkoztunk. A ragadvány ne veket a közvélemény - néhány különleges kivételtől eltekintve — nem minősíti gúnynévnek. Széles körben, természetes módon használják az azonos vezetéknevű (gyakran azonos vezeték- és keresztnevű) családok, emberek megkülönböztetésére. Főként az idősebbek és a középkorúak élnek vele, a fiatalabbak már alig. Újabb ragadványnevek keletkezéséről pedig - egy-két gúnynév, illetve megkülönböztető név kivételével — nincsen tudomásunk.