Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Szabó László: A jászdózsai fokhagymatermesztés

vandal, husvot küriil, hu« vót ho tó bon kisebb menny i.négü, az őszinél kovesobb fokhagymát, duggntlak ol, kivéve lia nagy volt a család é:; volt munkáskéz ológandó. A növényápolással a fokhagyma onotébon nom sok munka van, ezt a csalód nőtagjai maguk in ol végezhették mindkét hagymafaj tónál. A fclszodést az Öszi hagymánál még aratón előtt kallótt olvégezni, sőt ol is adni, hogy pénz legyen belőle, A felszedés pedig éppen a májusi kukorica-krumpli kapálások után es arat s előtt mont végbe, a a család férfi és nő-tagjai ogyaránt szabadok voltak. Kzután következett a vállalt aratás én helyben még cséplés in, amely augusztus közepére befejeződött én mielőtt a szőlőbeli munka éa az őszi betakarítási munkák /kukorica, krumpli, répa/ megkezdődött a fokhagymát fel tudták szedni. Az évi munkaritmusba tehát a fokhagyma termoszténe kitűnően illenzkod,hetott be, munkacsúcsai nem ütköztök más munkákkal, s a szabad munkavállalóknak az a rétege, amely nom kötötte lo magát valamely uradalomhoz több hónapra, hanem csak a,nagyobb gazdaságok évi munkájába kapcsolódott bo, kitűnően kiegészíthette jövedelmét. A saját gazdasággal, néhány hold földdel rendelkező gazdák azonban csak egyfajta hagymát termeltek, az őszit. A saját földön végzett tavaszi munkák / szántás, Vetés, ültetés/ ugyanis már nehezebben illeszthető össze a fokhagyma ezidőre eső elduggatásával. S a csépléssel ugyanis nem érnek véget a munkák a kisebb gazdaságban sem.,Sőt a gazda számára a cséplés .nem zajlik le olyan gyorsan, mint a munkavállaló számára. A gazdának, még gondolkodni kell a termény megfelelő raktározásáról, őrleténéről, esetleg eladásáról is. Ugyanakkor a jószág, aprójószág szintén folyamatos gondot jelent a kisebb gazdaságban, s nem teszi lehetővé, hogy augusztusban a fokhagymával foglalkozzék, igy érthető, hogy régebben az őszi hagyma termesztése jelentősebb volt, függetlenül attól,hogy ennek minősége, tartóssága nem éri el a tavasziét. Az őszi hagyma termesztésének munka» csúcsai ugyanis jobban illeszkedtek a mezőgazdasági munkák évi ritmusába. S itt kell megemlékeznünk arról is, hogy az aratóknál kialakult őszi-tavaszi hagyma termesztése és összehangolása más munkákkal ujabb keletű lehet, mert augusztus hónap szá mukra is csak a gépi cséplés általánossá válása után válhatott szabaddá. Korábban a nyom tatán szeptember első heteit is igénybe vette, sót rossz idő esetén őszig tarthatott. Ez pedig eleve kizárja a tavaszi hagyma nagyobb arányú termesztését. Do a tavaszi hagyma termeszténének ujabb voltát mutatja az is, hogy ennek termesztése a köztesként vetett zöldségfélékkel szorosan összekapcsolódik, A zöldség nagyobb aránya termesztése pedig ujabb, XX, századi jelenség. Ezt a táplálkozás adatai is alátámasztj ák , /SZMNA/ A saját földdel rendelkezők őszihagyma termesztésének századfordulón már kialakult és egyéb munkákhoz jól kapcsolódó munkaritmusa és az aratók gépi csépléssel is összhangba ho zott őszi-tavaszi fokhagymatermesztési metódusa azt bizonyitja, hogy e két rétegnél már korábban is magvolt és nagyobb múltra tekint vissza a fokhagyma termesztése. Ez a mult mint láttuk, legalább három-négy évtizedes és valószinü kezdete az 1856-os tagos i laissai datálható. Ez a dátum egyben magyarázza azt is, hogy miért a kisföldüek és aratni járók rétegéhez köthető a fokhagymatermesztés. A XVIII. században a Jászság községei, hogy gátat vosJc-nek a redempció utáni nagy beköltözés! hullámnak, korlátozták a megtolopedést. Ugyanakkor a mar megtelepedett szegénynó-