Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Tóth Ilona: Határhasználat Jázsdózsán
a lego lu terület, rért, kert, szőlő és erdő, valamint a műveletlen területek, utak 118 rendkívül alacsony részaránya kíséri. A szántóterület megnövekedésének köszönhető, hogy helyet kaptak a határban eddig alig, vagy egyáltalán nem termelt növények is,noha továbbra iff a gabonatermesztés vezet. Az elmondottakat számokkal is alátámaszthatjuk. Az 1922/23-as évek átlagában a szántó területe 5471 kh. Az ugar a szántó arányában 3»21 %. A hat főtermény vetésterülete az összes szántó százalékában a következő — képpen alakul : buza 4-6,o9 %, kukorica 17,o3 %, árpa 9,47 %, rozs 8,99 %, burgonya 119 1,91 %t zab 1,24 %, ami összegében a szántóterület 83,64 %-át teszi ki. A termésátlagok általánosságban az országos szint körül, mozognak. Nagyobb mennyiségben takarmányféléket termelnek még. A kender egyre inkább kiszorult a népi gazdálkodásból, de előretört a mák termelése. A köztesként termelt bab, tökfélék, stb. önálló területtel legtöbbször nem rendelkeznek. A vizsgált időszakban szélesebb körű még a dinnye és a dohány, a homoki részeken a szőlő és a gyümölcs termesztése. Az 195o-es évek átlagára talán még élesebben rávilágit, ha egy-egy parasztgazda vetőterületének növényenkénti megoszlását vizsgáljuk meg, katasztrális holdakban.Egy 9 holdas gazdánál ter melt növények és területi eloszlásuk : buza, 2,5 kh., kukorica 1,5 kh., árpa fél hold, bükköny fél hold, here 2 hold, takarmányrépa kb. 4oo öl, burgonya 2oo-3oo öl, dinnye loo öl, kender kb. loo öl, kaszáló fél holdnál valamivel több, rozs néhány száz öl. Földbirtokának többi részét esetleg felhasználta zab, mák, CBalamádé termesztésére.Köztestént termelte viszont a babot, borsót, tököt. A kukoricaföld szélén napraforgó, közepén a barázda mellett egy-két sor cirok is helyet kapott. Egy 44 holdas gazdánál — itt a kisebb részletektől már eltekintve — a következőképpen oszlott meg a földterület : buza 15-16 kh, árpa 4-5 kh, kukorica 6-7 kh, lucerna 5-6 kh /bükkönyt nem termelt/, szőlő fél hold, kaszáló, gyep, kb. 3 hold. A fennmaradó területen répa, /kismértékben a már megjelent cukorrépa is/, burgonya, dinnye, némi kender, rozs, dohány,stb. termett. Ugy gondolom, hogy az emiitett két paraszti gazdaság csupán vázolt adataiból is képet alkothatunk a falu növénytermesztő struktúrájáról, arányairól. A községben alkalmazott vetésforgónak az az általános jellemzője, hogy kalászos után kapást vetettek, vagy esetleg őszi kalászos után tavaszi kalászos, pl. árpa kerülhetett a földminőségtől függően. Kukorica után elsősorban újra buza jött, vagy,esetleg árpa, rozs. Ha kimaradt a kukorica, helyébe takarmányrépát, bükkönyt vetettek. A többéves növénnyel bevetett földet, pl. a lucernaföldet 5-6 év után kiszántották és ide is kalá szos, általában buza került. Elterjedtebb vetésforgó-tipus : buza /őszi/ - árpa /tavaszi/ kukorica /kapás/ Ugarral, vagy ugar nélkül, illetve takarmánynövény beiktatásával, vagy buza, kukorica, bükköny, stb. Az elv mindenképpen az, hogy a buza általában kapás, ta karmányféle, vagy - régebben - ugar után kerüljön, buza után pedig általában kapást vessenek, A friss gyeptörésbe az első évben általában az igénytelen, könnyen megkapaszkodó zabot, második évben az árpát vetették, harmadik évben kapást, hogy az összekötött hanto kat szétkapálják. A negyedik évben mér buza került a feltört gyepbe és ezután ugy osztót ták be vetésforgó alá, mint a többi szántót. Dózsa lakosságának gazdasági tevékenysége számára lassan szűknek bizonyult a határa, annak ellenére, hogy az elvesztett Szentlászló puszta helyett később megszerezte a Puszta fogacs nevü pusztát / ma Tarnamérához tartozik, elnevezése is Tarnaméra-Pusztafogacs, íta hyavilág/, amelyet legeltetésre és földmüvelésre használt. Éppen ezért a szomszédos községek - Jászberény, Jászapáti, Tarnaőrs - határából vásároltak elsősorban kaszálónak,le-
