Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Henkey Gyula: Adatok a jászdózsai lakosság antropológiájához

zó alapadatok az embertani tanulmány I.-IV. ez. táblázataiban találhatók. A 24-6o évos jászdózsai férfiakra és nőkre a nagyközepes termet, mérsékelten hosszú, széles fej, rövid fej jelző, széles, középmagas arc, egyenes orr, meredek homlok és enyhén gömbölyű tarkó a jellemző. Mindkét nemnél leggyakoribb a barna szemszin, férfiaknál a világos /kék, szürke,/ nőknél a kevert /zöldes/ szem-szináranyalatok állnak a második helyen. A sötét, /barna és fekete/ hajszin ugy férfiaknál, mint nőknél 9o %—OH felül van. A leggyakrabban előforduló tipus a turanid / 2o % /, mely középázsiai eredetű török-tatár elemekkel hozható kapcsolatba és a honfoglaló magyarok között is a leggyakoribb volt. A turanid tipuson belül elsősorban az alföldi tájtipus a jellemző /2-7 sz.képek/. Ezeknél a termet magas-közepes, a fej mérsékelten hosszú, igen széles, a fejjelzo rövid, az arc igen széles, középmagas és enyhén lapos, az orrhát egyenes, a homlok meredek, a tarkó enyhén gömbölyű, a hajszin sötét, a szemszin barna, ritkábban zöldesbarna. A második helyen az előázsiai tipus áll /lo % /, mely elsősorban a Kaukázusban, Anatóliában /Törökországban/ gyakori, előfordulása hazánkban a kunok között a legnagyobb. A harmadik helyen a dinári tipus áll, mely elsősorban a Balkán félsziget illyr őslakosságára volt jellemző és ma a bosnyákok és montenegróiak,között a leggyakoribb, viszont az Alföldön a jászok között fordul elő legnagyobb számban. Tekintettel arra, hogy a dinári tipus előfordulása hazánk szarmata temetőiben jelentős, feltételezhető, hogy ez a tipus a szarmata alán eredetű jászok egyik lényeges alkotó eleme lehetett. Az eddigi Duna-Tisza közi átlagnál gyakoribb a pamiri tipus előfordulása, mely szintén középázsiai eredetű elemekkel hozható kapcsolatba és előfordulása a honfoglaló magyar temetőkben is igen jelentős. A keletbalti és mongoloid tipus - mely Bartucz szerint a palócok között lényegesen gyakoribb az országos átlagnál - előfordulása a Jászságban nem jelentős, alig több az eddigi Duna-Tisza közi átlagnál. Aránylag sok a községben a tipus szempontjából meghatározhatatlannak / erősen kevertnek / minősített egyének száma. Fodor Ferenc " A Jászság életrajza " c. müvében több izben utalt a jászoknak a kunokkal és besenyőkkel való keveredésére, ezzen összhangban az általam vizsgált jász és kun származásúak-méreteinek átlagai, morfológiai jellegeik megoszlása és a leggyakoribb tipusok előfordulási sorrendje hasonló. Az észlelhető éltetések : 1. / A jászdózsaiak és főleg a lajosmizseiek magasabbak, a jász-palóc eredetű bugaciak és kunszállásiak pedig kissé alacsonyabbak a kunoknál, 2. / A jászok között gyakoribb a világos szemszin. 3. / Jászdózsán és Lajosmizsén gyakoribb a dinári tipus előfordulása. A-./ A leggyakoribb tipusok a kunoknál általában markánsabb, tisztább formában észlelhetők, mint a jászoknál és ezzel párhuzamosan a jászok között nagyobb az erősen kevert "meghatározhatatlanok" előfordulása. Fodor többször emliti a jászok alán-szarmata eredetét és a kaukázusi osszétekkel való azonos származását is, ezért szükségesnek,létszik megemlékezni a szarmaták és osszétek vizsgálatával kapcsolatos néhány eredményről, A szovjet antropológusok szerint a középázsiai és Volga-környéki szarmatákra elsősorban az andronovói tipus volt a jellemző. E típusból alakult ki mongoloidokkal Való összeolvadás eredményeként a turanid tipus, keleti mediterrán hatás következtében pedig a pamiri tipus. A szarmata temetőkben az andronovói tipus mellett különösen a pamiri tipus előfordulása jelentős, de időszámításunk kezdetétől fogva a turanid jellegek is fokozatosan erősödnek. Az 195o-51 évi kaukázusi vizsgalatok eredményei szerint a mai osszét férfiakra a magas-rnagyközepes termet, hosszú, széles fej, rövid fejjelző, széles,