Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Henkey Gyula: Adatok a jászdózsai lakosság antropológiájához

lógiai jellegeik megoszlása és a leggyakoribb tipusok előfordulási sorrendje hasonló. Az észlelhető eltérések : 1. / A jászdózsaiak és főleg a lajosmizseiek magasabbak, a bugaciak éa kunszállásiak 12 pedig kissé alacsonyabbak a kunoknál. 2. / A Jászok között gyakoribb a világos szemszin. 3. / Jászdózsán és Lajosmizsén gyakoribb a dinári tipus előfordulása. 4. / A leggyakoribb tipusok a kunoknál általában markánsabb, tisztább formában észlelhetők, mint a jászoknál és ezzel párhuzamosan a jászok között nagyobb az erősen ke vert "meghatározhatatlanok" előfordulása. A településtörténeti és néprajzi eredményekhez hasonlóan az antropológiai vizsgálatok alapján sem mutatható ki Jászdózsán jelentősebb keveredés a palócokkal. Mig Bugacon és Kunszálláson gyakoribb a konkáv orr és az orrhát kiemelkedése gyengébb, alacsonyabb a termet és ezzel párhuzamosan a keletbalti és mongoloid tipus előfordulása a Duna-Tisza közi eddigi átlagnál nagyobb, ezzel szemben a jászdózsaiak a méretek átlaga, a t-próba eredményei, a morfológiai jellegek megoszlása és a tipusok előfordulási sorrendje szempontjából is a lajosmizsei "tiszta" jászokhoz állnak közelebb, náluk a keletbalti és a mongoloid tipus előfordulása is csak a Bács-Kiskun megyei átlagnak megfelelő / a t-próba eredményei szerint a csaknem azonos átlagok ellenére a kunszállásiak lényegesen jobban eltérnek a jászdózsaiaktól, mint a bugaciak, ennek oka egyrészt a kisebb bugaci esetszám, másrészt a bugaciak méreteinek nagyobb szórása./ Fodor többször utal a jászok alán-szarmata eredetére és a kaukázusi osszétekkel való a— zonos származásra, ezért szükségesnek látszik megemlékezni a szarmaták és osszétek vizsgálatával kapcsolatos néhány eredményről. 1. / A szovjet antropológusok szerint a Délszibériában és Közép-Ázsiában a bronzkor óta őshonos andronoVói tipus és mongoloidok összeolvadása folytán a turanid tipus jött létV 17 re ' , az andronovói tipus gracilizációja /főleg Észak-Üzbegisztánban/, a mediterrán /orientálóid/ tipus brachycephallzációja által /főleg Tádzsikisztánban/ és a két utóbbi tipus keveredéséből a pamiri tipus alakult ki. Lipták 1955-ben megjelent összefoglaló jellegű müvében említi, hogy saját összehasonlító vizsgálatai alapján Debec azon álláspontja látszik elfogadhatónak, mely szerint a pamiri tipus egy nagyközepes termetű, hajlott orrú Aeleti/ mediterrán változat brachycephalizációj ára vezethető vissza, de megjegyzi, egyelőre nem állapitható meg, hogy a pamiri tipus kialakulásában milyen szerepe 17b volt az andronovói típusnak 29 2. / A K.F.Szmirnov által közölt adatok szerint a Szaratov, Asztrachán és Volgográd környékén feltárt szarmata temetőkben - Debec, Trofimova, Ginzburg és Cstecov vizsga latai szerint - az andronovói tipus, illetve a szovjet antropológusok szerint az andronovói tipus gracilizált formájának tartott pamiri tipus az uralkodó. K.F.Szmirnov azt is említi, hogy a szarmata törzsszervezet az I.e. III-II. századtól kezdve ujabb ethnikai elemeket vett magába és ezzel párhuzanosan - különösen időszámításunk kezdetétől fogva fokozatosan erősödnek a mongoloid jellegek. Ginzburg Volgográd környéki szarmata temetőkkel kapcsolatban mediterránokrólVl.e. IV-II. sz ./a aeisziDôriai mongoloid"

7tufänld7 tipus Kevert, forrná járói / I-II. és IJJ.-^ .sz,/ ós a-oremagaoiti ttpusról /i!I-IV;sz/ is megemlékezik.^ + Nálam a mediterránok keleti változatai "orientálóid" megjelöléssel szerepelnek. - 19 -