Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )

Gulyás Éva: Jászdózsa néphite

kis szerepe van. R jelenség okait külön megvizsgálom. A vizsgálat során a palócok néphitére vonatkozóan Heves /Bodony,Tarnaőrs/, Nógrád és esetenként Borsod megye adatait veszem figyelembe, ezzel szemben Jászdózsén kivül a többi jászsági község ide vonatkozó adatait is, főleg a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz anyagát. Elemek vizsgálata A markoláb az a mitikus lény, amely tevékenységével nap-, illetve holdfogyatkozást okoz. Égitestfogyatkozáskor eszi a napot, illetve a holdat. Ezen kivül gyerekijesztő lény is. 33 A rossz gyereknek mondták, hogy vigyázz, mert megesz a markoláb K Diószegi Vilmos külijn tanulmányban foglalkozott a markoláb-képzet elterjedtségével és ennek tanulságaival. Szerinte a markoléb-hiedelem a palóc kulturális csoport és a Jászság sajátossága, ezenkivül csak sporadikusan fordul elő, Szeged környékén, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúl néhány községében. Diószegi Vilmos a következőképpen értékeli e sajátságos elterjedési területet : " Az MNT és az MNA egybevágó térképe azt mutatja, hogy a markoláb-képzet, - akár égitestet evő /s ezáltal égitest fogyatkozást okozó/ mitikus lény, akár gyerekijesztő - csak a palócság körében és a Jászságban általános, e két területen kivül csak elszórtan ismeretes némely községekben. A két térkép részint egzakt módon bizonyitja, hogy a markoláb-képzet korántsem etnikus /tehát az egész magyarság körében nem általános/ jelenség, hanem a palócséghoz, illetve a Jászság lakosságához kapcsolódik, részint pedig azt a gondolatot sugallja, hogy a fenti területekkel valamilyen kapcsolatban állhatnak azok a községek, 35 ahol a markoláb-képzet ugyancsak ismeretes." A markoláb e sajátságos elterjedési területéi a Jászság népességének története magyarázza meg."^ A Jászságban a XVII., XVI.IJ.'és XIX.,század folyamán jelentős népmozgások zajlottak le. Egyrészt gondolunk itt a XVII. és XVIII. századi jászsági palóc betelepedésekre, amelyet - mint korábban említettük - a jász községek lakosságának török hódoltság alatti erős megfogyatkozása idézett elő. Másrészt viszont az ugyanebben az időben lezajló, valamint a XIX. századi Duna-Tisza közi és tiszántúli jászsági és palóc kirajzásokra, amelyet részben a hódoltság utáni elnéptelenedés, részben pedig a betelepedések folytán előállt tulnépese37 / dés váltott ki. Minket elsősorban az előző, a jászsági palóc népmozgás, illetva ennek kulturális kihatásai érdekelnek. A Pentz-féle összeírásból /1699/ világosan kitűnik, hogy a jászsági telepesek túlnyomó többsége a közeli palóc vármegyék, Heves, Nógrád, Borsod, stb. lakosságából került ki. Ez a történeti oka annak, hogy a palócoknál széles körben ismert markoláb-hiedelmet megtaláljuk a Jászságban, többek között vizsgált községünkben Jászdózsán is. Ugyanakkor a markoláb-hiedelmet ismerő Duna-Tisza közi és tiszántúli községek is palóc, vagy jászsági eredetűek /kirajzások/, tehát lakosságuk genetikus kapcsolat— ban áll ezekkel a területekkel. Tehát a markoláb-hiedelem - Diószegi Vilmos szerint tulajdonképpen a palócföldről terjedt el egy nagyarányú migrációs folyamat következtében a Jászságban, a Duna-Tisza közén és néhány tiszántúli községben. Ahol ismerik, ott a történeti források alapján kimutathatók a palóc telepesek, A markoláb tehát egy speciális palóc hiedelem, Diószegi Vilmos műszavával élve un. etnokulturális specifikum, tehát a népi kultúra olyan eleme, amelynek segítségével megállapitha-