Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Szabó István: Egy jászdózsai család genealógiája
érkozve a következőket mondja a "Lehel kürt szolgálatában" cirnU visszaemlékezésében a tanári testület egyik fiatal jól képzett tagjáról, "aki nem szülatett ugyan itt, de mint elhagyott gyerek, itt kapott nevelőanyát és igy nem tartozott a "jött-mentek" közé.Messze volt ugyan attól, hogy "rederaptus" jász legyen - mint a közbirtokosság tagjai - akinek családi neve már a "liber fundi"-ban is szerepel, de ha kicsiben is, - kertecskéig menően birtokszerző ember volt, ami itt mindennél fontosabb volt. Egy hlivelyknyi redemptus jász, minden tudás nélklíl, többet jelentett ennek a városnak a társadalmában, mint azok a tanárok, — és ezek szép számmal voltak, - akik később egyetemi tanárok, magántanárok, vagy éppen tankerületi főigazgatók lettek." Ez nem csupán az egész területen meglévő, kuriózumként máig élő szokás* hanem egy nagyon is gyakorlatias gondolkodásra valló elvárás minden területükre érkező "jöttment"-tel szemben, A már helyben lakók csak igy tudnak eredményesen védekezni az általuk fáradsággal, küzdelemmel kiharcolt, földjeikre és az azokból származó minden előnyre éhes és igényt formáló' idegeneknek tömoges beáramlása ellen, amelyet - éppen tömüge miatt nem tudnának már irányítani, magukhoz való hasonulásra késztetni, azaz asszimilálni. Ezért, - noha a Jászság lakossága a közfelfogás szerint "területi nemességet" élvezett,. s kifeléj egy összegben való adózás joga, állami terhek közös vállalása, önigazgatás, stb, alapján egységnek látszott - ez a közösség belső életének gyakorlatában nagyon is differenciált volt. Nemcsak a redempció után, de azt megelőzően is mér jelentős, főleg vagyonitársadalmi különbségek figyelhetők meg az egyébként kifelé valóban egyöntetűen területi kiváltságokat élvező Jászságban, E különbségek azonban nem kizárólag a vagyon mennyiségéből, hanem elsődlegeseit az itt lakás időtartamától függtek, és csak másodsorban eredtek a tehetősségből, A redemptus és irredemp— tus között jogi tekintetben egyáltalán nincs lényeges különbség. Nemcsak Mária Terézia tekinti őket egyként szabadnak, de a közvélemény is. Mutatja ezt az is, hogy a falu tulajdonában lévő jelentős mennyiségű közös, földekből - még a redempció utáni redemptusok és irredemptusok közötti gyakori viszálykodások időszakában is - mindketten egyaránt, ha nem is egyenlő mértékben részesültek, A különbség közöttük jogilag csak ott volt, hogy mivel az irredemptusok éppen szegényebb voltuk miatt a redempciókor földet nem váltottak, a tőkeföld után járó közös javakból nem részesülhettek. Mivel azonban a terhek elosztásából /katonaállitás,stb./ ugyanúgy kivették részüket az egyéb közösből való juttatásokra minden, redemptusokéval egyenlő jogcímük megvolt. Nem igy azonban az inquilinusok, ők már hiába éltek kiváltságos területen, gyakorlatilag nem részesülhettek a privilegizált helyzet előnyeiből; /nem kaptak közös földet, legelőt, stb./ jóllehet nem egy esetben nagyobb vagyonnal rendelkeztek, mint az irredemptusok, sőt előfordult a földváltó lakosoknál is módosabbak voltak, E jogtalan állapotuk tehát nem szegénységükből következett, hanem kizárólag frissen érkező, jövevény voltukb ól. A falu közössége éles különbséget tett az újonnan jött, s a falu társadalmába még be nem épült jövevények és a már ott lakó, a közös harcokban, küzdelmekben résztvevő lakosok között, E különbségtétel a társadalom valóban élő közegén,belül történt, s nem pedig csak a külső, jogilag is szentesitett állapotokban mutatható ki. Ám, hogy külső fórumok, a hatóságok is tudtak a közösségeknek erről a nagyon is élesen kifejezésre jutó belső distinkciójóról, mely a helybelieket és a jövevényeket két élesen elkülönülő : jogokon kivüli és jogokból
