Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
A kötet szerző
DOBÓ ISTVÁN VÁRMÚZEUM, EGER A KÖTET SZERZŐI BERECZ BARBARA 1980-ban született Budapesten. Régész. 2004-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán régészet szakon, középkori régészet szakirányon. 2005-ben ugyanitt végzett történelem szakos bölcsészként. Pályája elején a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságán, majd a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott régész technikusként. 2007-ben került a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálathoz, ahol 2013-ig több megyét átfogó megelőző régészeti feltárás megvalósításban vett részt. 2013 és 2015 között a hatvani Hatvány Lajos Múzeum régészeti gyűjteményét gondozta, valamint a kiállítás-rendezésben és a múzeumpedagógiában is gyakorlatot szerzett. 2015 májusától dolgozik az egri Dobó István Vármúzeumban régészként. Fő kutatási területe az Árpád-kori anyagi kultúra, ezen belül a kerámiaanyag kutatása, valamint a településrégészet. Történészként a 19. századi társadalomtörténet érdekli, történeti antropológiai szemszögből. BÚZÁS GERGELY 1965-ben született Pécsett. Régész-művészettörténész. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Művészettörténet-Régészet szakán 1984- 1989 között végezte. 1989-től a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumában dolgozik régészként. 2011 -óta a múzeum igazgatója. Visegrádon a középkori királyi palota és a város épületeinek feltárásán dolgozik. Emellett számos hazai és külföldi lelőhelyen középkori várak, kolostorok, székesegyházak feltárását vezette vagy vett részt ilyenek kutatásában. 1990-2016 között külső előadóként előbb az ELTE, majd a Pécsi Tudományegyetem, ezután a Szegedi Tudományegyetem, végül pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti tanszékén középkori építészettörténetet és régészetet oktatott. Szakterülete a középkori kőfaragás és építészettörténet kutatása, középkori épületek 3D rekonstrukciója. Több mint 200 szakmai publikációja jelent meg. KOCSIS EDIT 1964-ben született Budapesten. 1990-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán, régészet-levéltár szakon. 1992 végéig a Budapesti Történeti Múzeum Középkori osztályának munkatársa volt, majd Visegrádra került a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának muzeológusaként, és ma is ott dolgozik. Kutatási területe a középkori és kora újkori kerámiakutatás, s azon belül is különösen a kályhák, kályhacsempék. A visegrádi királyi palota és fellegvár kályhacsempéinek feldolgozása mellett - egy kutatócsoport tagjaként - részt vett a diósgyőri királynéi vár csempe anyagának két kötetes feldolgozásában, és j elenleg is végzi az esztergomi vár 16-17. századi kályháinak feldolgozását. Emellett a visegrádi leletanyag középkori és kora újkori mindennapi és különleges kerámia leleteit is publikálja. KOPPÁNY ANDRÁS Régész, műemléki és régész szakértő. Kutatási területe középkor-újkor, építés- építészettörténet és az ehhez kapcsolódó művészet- művelődéstörténet, történelem. Közép- és koraújkoros régész diplomáját 1996-ban az ELTE-BTK Régészeti Intézetében szerezte. Jelenleg az MMA Magyar Építészeti Múzeum - Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ munkatársa tudományos referensként. Korábbi munkahelyei kivétel nélkül ezen intézmény jogelődjei (Forster Központ, MNM-NÖK, KÖSZ, ÁMRK). Legfontosabb kutatások: Sümeg Püspöki Palota műemléki falkutatása, Sümeg vár régészeti feltárása és műemléki falkutatása, Körmend Batthyány-kastély falkutatása, Veszprémvölgyi apácakolostor régészeti feltárása, Boldogkői vár régészeti feltárás és falkutatás, Fertőd Eszterházy kastély. Az utóbbi két évtizedben több műemlék templom, malom, lakóház falkutatását végezte. Az elmúlt évtizedben meginduló történeti kertek helyszíni régészeti módszerű kutatásait irányította kastélyparkokban, többek között: Dégen, Füzérradványon, Fertődön, Szabadkígyóson. 129
