Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
Fülöp András - Koppányi András: A nagyvázsonyi vár kutatástörténetének legújabb fejezete. Felkutatási helyzetkép
FÜLÖP ANDRÁS - KOPPÁNY ANDRÁS a függőleges és vízszintes tagozat profiláthatása, (5. kép) a könyöklőn pedig végtelenül lekopott állapotban még érzékelhető volt a könyöklőkonzol lenyomata. Fölötte, a harmadik emeleti ablak hasonló kőanyagból készült, és kitűnő példája annak, hogy milyen technológiával helyezték be a kőkeretet. (6. kép) Egyrészt az ablak fölötti törtkő boltöv kicsit aszimetrikusan helyezkedik el, valódi teherhárító szerepet nem szántak neki, inkább a szemöldökkőre hagyatkoztak, ami ennek megfelelően meg is repedt. Másrészt jól látható volt, hogy a falegyenek épp a függőleges ablakkeretek rétegköveinek határáig tartottak, azaz azokat gondosan, a textúra kialakításával szoros összefüggésben szabták le. Jól látható volt egy horony is az ablakkeretek külső oldalán, talán valami külső - a szélnyomás elleni - réteg (fatábla?) emlékeként. Ezeknek az ablakoknak a periodizáció szempontjából van különös jelentősége. Hasonló, könyöklőkonzolos, profiláthatásos ablakok - a Vezsenyi család társadalmi státuszát figyelembe véve - a 15. század vége felé képzelhetők csak el. Figyelembe véve ugyanakkor, hogy a család tagjai között leginkább Vezsenyi III. László idején tapasztalható újra rangosabb személy, a lakótorony kapcsán legkorábban egy 1460- as években elkezdődött építkezésre kell gondolnunk.9 Ugyanekkor megépítették - mai kontúrjain - a nyugati palotaszárnyat is, amelyet ugyan többször átépítettek, de első korszakában egyemeletes lehetett. A lakó9 Ffad 199Z 17, 38. jegyzet torony nyugati oldalához csatlakozó délnyugati sarokhelyiség fölötti részt kivéve, mely ekkor kétemeletes épület lehetett. Ennek nyomait a lakótorony nyugati homlokzati falán tártuk fel. (8. kép) Jól látható volt egy kelet-nyugati fal csorbázata a lakótorony délnyugati sarkán, lényegében a mai délnyugati helyiség déli falának nyomvonalán. A vele egykorú vakolat is átfordul a leomlott fal megmaradt csonkjára. E fal északi párja is előkerült a lakótorony nyugati falának északi szakaszán az első és második emelet magasságában, egy 94 cm vastag falcsorbázat formájában. Érdekessége abban állt, hogy külső síkja nem esett egybe a lakótorony északi falának síkjával, így a második emelet magasságában szabadon maradhatott a lakótorony északnyugati, armírozott külső falsarka. Lejjebb azért nem, mert ott már egyemeletes volt a palotaszárny, annak nyugati fala becsorbázódott a lakótorony északnyugati sarkába, így az első emelet szintjén az említett 94 cm-es fal már belső válaszfalként j elentkezhetett. Ennek a kétemeletes épületrésznek a lakótorony felőli falát utólag (kissé rézsűsen) köpenyezték Éri István szerint. Mivel másodlagos faragott kövek voltak benne,10 így a benne található két vörös homokkő konzol is utólagos lehet. Ez tarthatta egy késői periódusban a földszint födémjét olyan formában, hogy a konzolokra fektetett, fallal párhuzamos gerendába csapolhatták bele a rá merőleges, kelet-nyugati irányú gerendákat. Az eredeti födémszintről ugyan nincs adatunk, de alighanem a mai födém szintjével egy ma-0 lm 8. kép A lakótorony nyugati homlokzatának periodizált rajza (Albert Tamás felmérése nyomán készítette: Fülöp András - Koppány András) 10 Éri Sedlmayr 2005.40. 19
