Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 5. - Váraink. Múlt, jelen, jövő. A Dobó István Vármúzeumban 2019. április 25-26-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 38. (Eger, 2019)
Fülöp András - Koppányi András: A nagyvázsonyi vár kutatástörténetének legújabb fejezete. Felkutatási helyzetkép
FÜLÖP ANDRÁS - KOPPÁNY ANDRÁS Fülöp András - Koppány András A NAGYVÁZSONYI VÁR KUTATÁSTÖRTÉNETÉNEK LEGÚJABB FEJEZETE - FALKUTATÁSI HELYZETKÉP A kutatástörténeti előzmények A nagyvázsonyi volt Kinizsi-vár emblematikus emléke a hazai középkori műemlékállománynak. Ez elsősorban a széles körben ismert Kinizsi-kultusznak köszönhető, szakmai körökben viszont annak, hogy a vár legutóbbi helyreállítása egyike az akkor újonnan szervezett Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) első munkáinak. A Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala által indított, majd az OMF révén folytatott, Sedlmayr János-vezette helyreállítás 1954-től 1960-ig tartott. A tervező a szükséges állagbiztosítási, romkonzerválási feladatokon túlmenően egyedül a megtalált kápolna esetében élt a nagyobb kiegészítés eszközével, mivel - mint írja - „a lakótorony vertikális hasábja és a barbakán félbevágott hengerteste mellett egy harmadik, egészen más formájú kiemelkedő tömeget kívántunk látni.”' A kápolna nyeregtetővel lefedett terében helyezték el Kinizsi Pál és Horváth Márk sírkövét,1 2 illetve alépítményében a feltárás során előkerült faragott köveket is ki tudták állítani. A helyreállítás kezdeti időszakában a helyszínen dolgozó Eri István - mai fogalmaink szerint - csak régészeti megfigyelést végezhetett. Külön kihívás volt, hogy a helyreállítás földmunkáit hogyan lehet menet közben „áttranszformálni” régészeti feltárássá, annak minden szükséges szakmai igényével, kötelező járulékos elemével. Noha ezt sikerült a döntéshozókkal elfogadtatni, az ásatás továbbra is párhuzamosan zajlott a kivitelezéssel, ami miatt a régész számos kompromisszumot volt kénytelen kötni.3 Ugyanakkor a helyreállítással kapcsolatos döntéseket a helyszínen a kutató és tervező többnyire közösen hozták meg. A helyreállításban a legnagyobb technikai problémát a vastag feltöltés-, illetve omladékréteg eltávolítása jelentette. A régész igyekezett eközben számos metszetet fölvenni és dokumentálni, majd menet közben tudatosan kijelölt kutatóárkokkal tisztázni az építéstörténet köztük a korábbi járószintek - kérdéseit is. E vizsgálatok elsősorban a lakótorony környezetében egykor állt épületszárnyak feltárását, kisebb részben az erődítés egyéb elemeit érintették. Az ásatási dokumentációkban megtalálunk mindent, ami a 1 Éri Sedlmayr 2005.69. 2 MRT 2.33/6. 3 SzvATH 2008.47-48. kor színvonalán elvárható volt, talán a régészeti metszetek szintadatait és a feltárt falfelületek nézetrajzait hiányolhatjuk mai szemmel. Különösen nagy segítségnek bizonyult a nagy számú fénykép, amit Eri a munkák folyamán készített. ( 1. kép) Ezeken ugyanis számos, a falkutatáshoz szükséges információt rögzített, sokszor olyat is, aminek nem tulajdonított nagyobb jelentőséget, amit nem értékelt. Tudnunk kell, hogy a falkutatás módszertana akkoriban még nem alakult ki, váraknál végképp nem alkalmazták. Ennek ellenére a régész az ásatási eredmények tárgyalásakor gyakran tett a felmenő falakra vonatkozóan is megállapításokat. Az ásatási dokumentációkon és publikációkon kívül a 2000-es évek közepén született egy kézirat Eri István és Sedlymayr János tollából, melyet az akkor készülő programtervekhez szántak. Ennek értékét az adja, hogy az eltelt idő távlatából a felmenő falakkal kapcsolatos megállapításaik is letisztultabban jelennek meg benne.4 Lényeges, hogy a lakótornyon csak kisebb helyreállítási munkák folytak, rendesen beállványozva sosem volt, így arról még ennyi építéstörténeti megállapítással sem rendelkezünk. Amivel igen, az a belső terek rendbetételével összefüggő megfigyelésekből származik. A kivitelezés és a helyreállítás egyidejűségéből fakad az is, hogy az Eri-készítette - ma már archívnak számítható - fotókon olyan részletek látszanak, amelyek ma már nem, mivel azokat állékonysági okokból vagy visszabontották, vagy átfalazták, kijavították, eltakarták. Emiatt nagyrészt ellenőrizhetetlen az észrevételeinek jó része is, hacsak nem bontjuk vissza szisztematikusan - gépi erővel - a Sedlmayr-féle falazatokat, amivel viszont a műemlék állagát veszélyeztetnénk. Különösen az jelent gondot a mai kutató számára, hogy a fotóról esetlegesen felismert jelenségek egymáshoz való fizikai viszonyát, ezáltal az építési korszakhoz való kötését nem lehet megállapítani, az így meghatározott építési periódusokat sem tudjuk pontosan lehatárolni, sokszor ezért a periódusok (legalábbis kronológiai értelemben) „levegőben lógnak”. Eri kulcsfontosságúnak tartotta Giulio Turco 1569 táján készített felmérését,'' és az azon még nem látható épületrészeket eleve ez utáninak tartotta, nem véve figyelembe a Turco-féle alaprajzok relatíve sematikus voltát. Erre példa 4 Éri Sedlmayr 2005. 5 Éri 1959a. 11. kép 13 T
