Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
B. Gál Edit: A gyöngyösi Orczy-kert - Veteményeskerttől a díszkertig
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 4. megelőzően „puszta” volt.9 A gyöngyösiek körében hosszú-hosszú évtizedek óta tartja magát az a „hiedelem” hogy a kastélykert alatt alagút húzódott egészen a temetőig, amelyen a család, ha kellett, el tudott menekülni. 2000-ben a kertben folyó földmunkák során előkerült egy kb. 4 m átmérőjű, 9,5 m mélységű ülepítő, amelyhez délnyugat felől boltíves, téglával kirakott „alagút” csatlakozott. Az építéshez használt téglajegyek alapján nagy valószínűséggel a barokk építkezéshez kapcsolható mindkét objektum, s feltételezhetően a szennyvizet volt hivatott elvezetni. A tervlapon feltüntetett barokk írásos parter, miként az 1784- es összeírásból is látszik, nem valósult meg, de a körbekerített terület északi és déli sarkain egy-egy saroképítményt jelez mind az említett tervlap, mind a katonai felmérés térképe. Ezek helye megegyezik az egykori majorság hasonló építményeinek helyével. A18. században az érkező vendég minden bizonnyal a Bene utcán (ma Kossuth Lajos) keresztül érte el a kastélyt. A kert szinte rányílott a Bene utcára és átvezette az érkezőt az épület udvarába. Az építkezés során váltott levelekből következtethetünk arra, hogy az udvar középtengelyében egy díszes nagykapu állt (kb. a mai Dózsa György u. 2 sz. ház kapujával szemben), amely a hatvani Grassalkovich kastély kerti kapujának mintájára készült. Orczy Lőrinc ugyanis ide küldi le a megfogadott lakatost „mustra végett”. „Nem szükséges, hogy annyi sok cziffraságot s nagy vasakat adgyon hozója, hanem csak jók legyenek" - írja gyöngyösi provisorának a mintákat látva. „A sarokvasnak sem kelletik illy nagynak lenni ez egy várkaput is megtartana."10 A régi kapupilléreket a 19. század elején, a kert kőfallal való körülkerítése idején befalazták, de helye és helyzete az idős adatközlők szerint még az 1940-es években is jól látszott. 1780-ban már „Ezen palotának a kerítésekben is, ugyan a kétfilagóríájában sok reparátió szükséges." - írja a leveleskönyv. A kerti filagória mindig kerek vagy sokszög alaprajzú, kisebbfajta többé-kevésbé zárt helyiség volt. Lényeges ismérve, hogy mindig fedett. Mivel az 1784-es összeírás a filagóriákat nem emeli ki, így csak feltételezni tudjuk, hogy a terület nyugati részén álló két saroképítmény viselte ezt a funkciót. Az Orczy család terv- és térképtára több kert, illetve veteményeskert rajzot tartalmaz Gyöngyösről, de az itt tárgyalt területtel egyik sem azonosítható. Mivel ez idáig egy esetleges park-átalakításról sem részletes térkép, sem írásos források nem kerültek elő, a fenntartásról csak egy 1819-es, illetve egy 1820-as számadáskönyvből szerezhetünk tudomást. E szerint Gyöngyösön a család foglalkoztatott egy kertészt, kinek bére egy fertályra, vagyis egy negyed évre 31 forint 15 krajcár volt, egy kertész-legényt fertályonként 20 forintért és 5 kertsegítőt 6-6 forintért. Ugyanebből a számadáskönyvből tudjuk, hogy októberben „A Gyöngyösi Nagy Kertben a Czitromfák ki és béhordásakor segítő válogatott 7 napszámosnak" 1-1 forintot fizettek. December elején a. „Gyöngyösi Kert szükségére tsinált kötelekért és spárgákért" 15 forintot adtak ki. Ugyanebben a hónapban „A Gyöngyösi külső, belső háznál, a Fabrikában és kertben lévő kályhák igazítása" 58 forintba került.11 Ez azt jelenti, 9 Ua 10 MNL OL P520 MJa 16.cs. Nr. 150. Orczy Ixjrinc leveleskönyve. 11 MTM MM Történeti dokumentáció 91.128.1 hogy a parkhoz már ekkor valamilyen melegház tartozhatott. A családnak a 19. század elején több ingatlana is volt Gyöngyösön. Leányági öröklés révén övék volt a Solymos (ma Petőfi) utcai Haller-Berényi vagy ahogyan ők emlegették „belső kastély”, az Egri szekérút melletti külső kastély a nagy kerttel, a Fabrika, vagyis a posztógyár, és a Nagy patak nyugati oldalán egy veteményes kert. Ezek közül a legnagyobb kiterjedésű kert a Belső-Mérges melletti volt. A kertben a kor szokásaink megfelelően délszaki növényeket helyeztek el, amelyeket télre védett helyre hordtak. A klasszicista átépítés időszaka - az angolpark kialakítása A „külső palota sorsában” 1819 körül állt be változás, amikor az fiági öröklés révén II. Lőrincnek és családjának kizárólagos tulajdonába került. II. Lőrinc ettől kezdve gyakran tartózkodott itt feleségével és leányával, s ez lett a család ún. „gyöngyösi ágának” központja. A18. század végének, 19. század elejének gazdasági fellendülése a család építtető tevékenységének terén is lemérhető. Nagyarányú építkezések kezdődnek az 1820-as években a pesti és vidéki birtokokon egyaránt. A család építésze ekkor Zojahl Lőrinc volt. Az ő neve tűnik föl a pesti nagy kert építésének 1819-29 közötti időszakában, az ő tervei szerint kapott emeletet és egységes homlokzatot Gyöngyösön a főtéri épületekben elhelyezett családi fegyver-, levél- és könyvtár, s ő az, aki az U alaprajzú barokk kastélyból zárt udvara klasszicista épületet varázsolt. Az épület köré angolpark került, amelynek területét a környező házhelyek felvásárlásával növelt meg a tulajdonos. A terület északkeleti részében 693 négyszögölt váltott magához Grassalkovich taxásától: „Én Balla Mihály által adom Mlgos B. Orczy Lőrinc 0 Mgának azon megh építésben lévő házamat s kertemet mely Fő Mltgú Grassalkovich Herczegnek a most tisztelt Mlgos Báró Angoly kertye és a Belső Mérges között helyeztetett telkén itt Gyöngyös Várossában vagyon, hogy azx>n házamat és kertemd, mint tulajdonát használja." 1826-ban Orczy Lőrinc felparcelláztatta a város nyugati határában lévő szőleinek egy részét, és ezt elcserélte a Gosztonyi famíliának a benei hóstyán lévő 21 házhelyével, amely északról határolta az épülő angolkertjét. Az itt lakó taxásokat áttelepíttette, a felszabaduló területet pedig a kerthez csatolta. Így a kert területe északi irányban 1755 négyszögöllel megnövekedett. A kert teljes területe 6484 négyszögöl, azaz 5 hold 484 négyszögöl. ( 1200 négyszögöles kisholdakban számolva.) A barokk kert egykori északi saroktomyát leb ontották, de helye még a 19. század közepén is feltűnik a térképeken. (4. kép) 1826-ban a keleti kertkapu mellett új, nyitott tetejű, teraszos kilátót emeltek. A 19. századi átépítéshez készült látványrajzon mindkét gloriett megjelenik, bár a keleti esetében a rajzoló nyitott, de kupolával fedett kerti épületet ábrázolt. Nincs rá adatunk, hogy a kupola valóban megépült-e. A legkorábbi felvétel csak e század elejéről való, s akkor az építményt kupola nélkül, korláttal körülvett terasszal mutatja. (5. kép) A délnyugati emeletes gloriett is ekkor készülhetett. Minden bizonnyal a 18. század közepén is már álló egykori saroktornyot építhették át. Erre az átépítésre lehet következtetni a gloriett földszinti részének robosztusságából és az emeleti rész klasszicista díszítőfestéséből. 60
