Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
B. Gál Edit: A gyöngyösi Orczy-kert - Veteményeskerttől a díszkertig
ÖRÖKSÉGÜNK VEDELME ES JOVOJE 4. 9. kép A park ábrázolása egy 1891-es kataszteri térképen (MTMMM Warga László hagyaték 234.) birtokára is sok értékes fát ültettetett (törökmogyoró, tiszafa, bokrétafa, kőris, fekete fenyők), melyek közül a törökmogyoró és egy tiszafa még ma is díszlik. „A 19. század elejét Rapaics egyértelműen a platán korral jellemzi, amely nevét a kertekben akkortájt divatos és uralkodó növényeiről, a Platanus nemzetség képviselőiről kapta. A török mogyoró korszak különlegessége abban áll, hogy bár nem egy Magyarországon új és ismeretlen fafajról van szó, azonban tömeges alkalmazása és elterjedése ebben az időszakban következik be, amit Rapaics klímánkhoz való nagyszerű alkalmazkodásával magyaráz. A fentiekhez hozzáteszi még, hogy elterjedése inkább az udvarházak, kúriák kertjeit jellemezte.”18 A múlt század közepén, amikor leányági örökösödés útján herceg Auersperg, majd a Wildburgok kezéhez került az ingatlan, a kor divatjának megfelelően a kertben is változások következtek. Legszembetűnőbb, hogy a keleti főbejárat előtt ellipszis alakú, nyírt sövényű virágos ágyást alakítottak ki, amely először a kataszteri térképen, majd egy 1920 körüli képeslapon is megjelenik. A bejárati oszlopokat és az erkély korlátját vadszőlővel futtatták be. (10 a-b. kép, 11 a-b. kép) A földszintes gloriettet ugyanekkor kék Clematis, a kertészházat trombitafolyondár borította. A kert délkeleti részén, kb. a mai kisvasút állomásépületének magasságában, az 1920-as évek végén, egy „Tamaris”-sal körbeültetett teniszpálya volt, amelyet a család gyermekei és barátai használtak. A kastély északi frontja elé nem ültettek nagy fákat, ez a terület részben füves pázsit, részben rózsakert volt, nyírott Jóhere alakú” buxussövénnyel. A díszkert közepére magastörzsű rózsát, 18 Sárospataki 2014. http://phdlib.uni-corvinus.hu/753/1 /Sarospataki_Mate pdf [letöltve: 2018.02.11.20:45.] körbe bokorrózsát ültettek. A kastélyt körben kb. 5 m szélességben vörös salakkal vették körül. Az 1920-as évek végén a Wildburgok a kerti fogadásokat itt, ezen a lapos, füves, kavicsos területen adták. A faállomány: szilfa, kőris, gesztenye, szivarfa, mogyoró, „csavartakác” ( ?), gledicsia, fekete-, ezüst- és egy páfiányfenyő, tiszafa és -bokor. A kastély utolsó tulajdonosa, a leányági leszármazott, báró Wildburgné 1935-ben úgy döntött, hogy felajánlja az ingatlant a városnak megvételre. Végül a kastély és a park 1937-ben 240 ezer pengőért került a város tulajdonába. A visszaemlékezések szerint, amikor a bárói család elhagyta az épületet, a kert a következőképpen nézett ki. A kert északi falánál lévő két tiszafa előtt, három mesterségesen kialakított „dombon” volt a japánkert. Ez a hármas domb fűvel, illetve pünkösdi rózsával volt beültetve. A kertet körbevevő kőfal tövébe orgonát - két fajta nemesített, illetve törökorgonát - ültettek, ami egy idő után elvadult, elburjánzott. A század közepén már a Mérges felől is sűrű bokrok (orgona, jázmin) akadályozták a belátást. Az utak mellett, a gyep szélén egész évben mindenütt virágok nyíltak. Az 1930-as évek végén, 40-es évek elején még láthatóak voltaic a sétautak mellé egykor ültetett, ekkorra már „vadon növő” virágos növények: tulipán, ibolya, hóvirág, nárcisz, jácint, pünkösdi rózsa stb.19 A pusztulás időszaka Amikor a család elhagyta Gyöngyöst, az üvegház, vagy ahogyan a városban nevezték a pálmaház „tele” volt citrom- és narancsfákkal, kókusz- illetve datolyapálmákkal.20 Állapota a hosszú évtizedek 19 Ez az adat a város által felvett kertész fiának, Juhász Andrásnak visszaemlékezéséből származik, aki az 1990-es években, akkor már több mint 70 évesen volt adatközlőm. 20 Juhász András közlése. 64
