Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Zábrátzky Éva: Falusi kertek és udvarok Heves megyében - A Heves megyei tájházak portáinak hasznosítása
ZAB RATZ KY EVA 8. kép Kukoricatörés a Boldogi Tájházban, 2016 9. kép Boldogi lakodalmas (fotó: Zábrátzky Éva, 2018) melynek előzményének tekinthető a Gyöngyösbokréta mozgalomba való bekapcsolódás az 1930-as években. A tájház udvarán a jeles napok alkalmával eredeti népviseletbe öltözött hagyományőrzőkkel elevenítik föl a népszokásokat. A boldogi lakodalmas során a rítus része a porta, innen kérik ki a menyasszonyt, a templomból visszatérő lakodalmas népet kaláccsal és borral kínálják az udvaron, a „hérészesek” innen viszik a menyasszonyi kalácsot a vőlegényes házként funkcionáló művelődési házba. A kert használatára követendő példa a Boldogi tájház, ahol a hagyományos kukoricatörés a tájház kertjében ültetett és művelt kukorica betakarítása egy közösségi vidám esemény a falu életében. A meghirdetett program alkalmával a gyerekek a kukorica törése után le is fosztják a termés gúnyáját, kipróbálhatják a kukoricamorzsolást is. A kukorica csutkája, valamint a gúnyája remek alapanyag kézműves foglalkozások céljára. Boldogon a ház előtti kiskertet igyekeznek a jellegzetes növényekkel beültetni, a tornácot szőlőlugas árnyékolja, a szomszéd házfal mellett meggyfasor húzódik. 2017-ben a Boldogi tájház elnyerte az év tájháza címet, mely méltó elismerése az itt folyó munkának. (8. kép, 9. kép) Kisköre-Tájház - Ahol a tájház egy rendezvénytér részévé vált A Kiskörei tájház 2015 során felújításon esett át. A korábbi zárt portát egybenyitották a szomszédos önkormányzati tulajdonban lévő portákkal, az udvart leburkolták térkővel, így a lakóház a hagyományos paraszti életformára jellemző környezettől 10. kép Kézműves tábor a Kiskörei tájházban, 2017 megfosztva áll, mintegy szigetként egy rendezvénytér sarkában. A ház mögötti színben szekerek, régi tűzoltó készülék van kiállítva, a 2015-ös fejlesztés részeként egy szabadtéri kemence épült. A hagyományos tér teljes egészében megsemmisült, ám a kert adta lehetőségeket kihasználják: gyógynövényeket, fűszernövényeket termesztenek közfoglalkoztatott munkaerő bevonásával: levendula, zsálya, borsikafű, lestyán, menta terem a kis parcellákban. A növényeket a szín alatt szárítják, a tájházban is tartanak belőle vászonzsákokban, a kész termékeket árusítják. Nyári időszakban kézműves táborokat szerveznek a tájház környezetében, a gyerekek megismerkednek az eredeti tárgyakkal, az udvaron álló szín kiváló helyszín az alkotásra. (10. kép) Utószó A tájházak azok a helyek, melyek a hagyományos falusi életmódot hivatottak bemutatni, melynek alapja volt a növénytermesztés. A mai falvakban egyre kevesebben bajlódnak a zöldségtermesztéssel, terjednek a parkosított udvarok, eltávolodnak az eredeti életmódtól. A tájházak portáin, azon szerencsés házaknál, ahol esetleg a kert is megmaradt, fontos volna felvállalni a föld megművelését is, amelyen keresztül a hagyományos kertművelés, őshonos növények bemutatása mellett olyan kérdésekre hívhatnák tel a figyelmet, mint a biogazdálkodás, a biológiai sokféleség megőrzése, a kalákában végzett munka közösségformáló ereje. A jó gyakorlatok elterjesztésében úttörő szerepet játszanak a szabadtéri néprajzi múzeumok, különösen a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, valamint a Magyarországi Tájházak Szövetsége. 123
