Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 4. - Kertek. A Dobó István Vármúzeumban 2018. február 8-9-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 37. (Eger, 2018)
Zábrátzky Éva: Falusi kertek és udvarok Heves megyében - A Heves megyei tájházak portáinak hasznosítása
ZAB RATZ KY EVA l.kép Méhes, Gyöngyöspata (fotó: Bakó Ferenc, 1955) 2. kép Kemence-fészer, Karácsond (fotó: Bakó Ferenc, 1961 ) Egyes települések zöldség-gyümölcstermesztésre specializálták magukat, termékeiket piacon értékesítették. Azokon a helyeken, ahol saját konyhára veteményeztek, az asszonyok dolga volt a kerti munka. Önellátásra törekedtek, saját felhasználásra igyekeztek megtermeszteni minden zöldségfélét. Átányban a kerti veteményes a falu alatti kertekben és a szőlőkben volt kialakítva, a régi ólaskertek között voltak olyan beépítetlen területek, melyek termőkertként funkcionáltak. Az ólaskertekben elkerített részt használtak ilyen célra, a szőlőkben a kihasználatlan földdarabokat tették hasznossá.14 A veteményeskertek, virágoskertek hagyományos növényeiről sajnos nem sok feljegyzés született Heves megyében. Az egyedüli teljes képet adó forrás Fél Edit és Hofer Tamás Átány monográfiájában található. A szükséges gyökérzöldségek, hüvelyesek mellett nagy múltra tekintenek Átányon a fűszernövények: kömény, majoránna, fehír bors, sáfrány.15 A lakóház mellett a gazdasági építmények is éppen olyan fontosak, a településre jellemző képet mutatnak. Az udvarokon, kertekben számos olyan kisebb gazdasági építmény helyet kapott, aminek bemutatásával gazdagodhatna a tájházak palettája, újabb ismeretekhez juthatna a látogató. A kerti építmények közül kiemelném a méhest, amelynek a féltetős típusa volt a legelterjedtebb, Szilvásváradról disznóól fölött elhelyezett méhesről is rendelkezünk adatokkal.16 17 A méhesben gyékényből font kasokban tartották a méhcsaládokat. A kertek terményeinek frissen tartását szolgálták a vermek, hombárok, kukoricagórék, bortermelő falvakban a pincék, de a kutak, kemencék különböző típusai is a paraszti porták elengedhetetlen részét képezték. ( 1. kép, 2. kép) Mi az, amit mindebből a tájházaink megőriztek számunkra? A múzeum által létrehozott kiállítóhelyek kiválasztásánál a műemléki értékek mellett minden esetben érvényesültek a turisztikai szempontok. Olyan településeken, helyszíneken igyekeztek házakat vásárolni, ahol előreláthatólag lehetett számítani a látogatottságra, a turisztikailag kiemelt területen bővítették a programkínálatot.1 A táj házak a legtöbb helyen rendezvénytérként funkcionálnak, tradicionális környezetet szolgáltatva a programoknak. A hagyományőrző együttesek fellépésére különösen alkalmasaié az eredeti hangulatot őrző épületek, porták. A népviseletébe öltözött néptáncosok élettel töltik meg a tájházak udvarát a húsvéti, szüreti, gasztronómiai rendezvényeken, a lakodalmasok alkalmával hiteles helyszín a lakodalom egyes mozzanatainak bemutatásához. Mikófalván és Boldogon a menyasszony „otthona” a tájház, ahol öltöztetik, ahonnan a vőlegényt képviselő vőfély kikéri a menyasszonyt. A szőlőoltványokra specializálódott Abasáron a Kapás-ház a szőlő rügyfakadás ünnepén játszik szerepet, mint a rendezvény egyik helyszíne. A ház alatt található borospince eredeti funkciójában működik, az önkormányzat és a helyi borászok együtt14 Uo. 85-86 15 U.a 1997. 16 Kiss 1979. 17 ENA4018. 119
