Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 3. A Dobó István Vármúzeumban 2017. február 9-10-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 36. (Eger, 2018)
Túriné Makoldi Gizella: Vezessen a csengettyű! Gondolatok Barkóczy Ferenc püspök egészalakos reprezentatív portréjának restaurálása kapcsán
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 3. 3. kép Átvételi állapot, felvétel a festmény felszínéről (fotó: Túri Péter) a megyeház, ill. az udvar főtengelyében állott volna. Nem tudni: mikor és miért változtatták meg az eredeti s kétségkívül sokkal nagyvonalúbb kompozíciót, s került a börtönépület mai helyére, az udvar keleti felébe.6 7 „Mikor a kapu nyílását magasították, a fölötte levő erkélyt is eltávolították, melynek vasrácsos korlátja bizonyosan szintén remekművű volt." - írta róla Szmrecsányi Miklós, Eger barokk művészetének első kutatója. A festményt kutató művészettörténészek feltehetően Szmrecsányi Miklós 1937-ben megjelent fekete-fehér fényképfelvételén (fotó a 60. oldalon) rögzített állapotot tanulmányozták. Szmrecsányi Miklós és 1955-ben megjelent művében Garas Klára8 is Huszár Ferencnek tulajdonítják a képet. Készítését 1768-ra datálják. Voit Pál levéltári kutatások alapján beszámol a képek tragikus állapotáról az 1972-ben megjelent írásában, egyben újabb teóriával áll elő: „1768-ban Schmidt György egri képfaragó 160 Ft-ért négy nagy rámát készít a megyeház közgyűlési terme számára. 1769-ben pedig az alispán megbízásából kifizetnek a festőnek (Vittmann János?) 198 Ft-ot, mert megfestette a »királyok és előző 6 Dercsényi-Voit 1972.349. 7 Szmrecsányi 1937.87. 8 Garas 1955.167., 224. főispánok képét« teljes életnagyságban a közgyűlési terem számára. Ezek feltehetően Telekessy, Erdődy, Barkóczy és Eszterházy püspökök, főispánok képei voltak, amelyek a Schmidt György által készített díszes, címeres faragott keretekben 1945-ig a helyükön állottak. A festményeket Szmrecsányi Miklós feltételesen mint Huszár Ferenc egri piktor képeit publikálta. Vittmann más műveinek attribuálása után - az egri Dobó István Múzeumban őrzött igen rossz állapotba került festményeket - Vittmann vitathatatlan műveinek tartjuk. Vittmann különben 1171 -ben újra dolgozik itt, amikor a »Királyok és egri püspökök« képeinek kereteit aranyozza 3000 Ft-ért.’’9 A Megyeházára került négy képből csak a Barkóczyról és Eszterházyról készült képek az eredetileg is ide készült portrék. (A másik két festmény töredékes és rossz állapota miatt még nem került restaurálásra, azonban témájukban megegyeznek a jelenleg is látható püspök-főispán portrékkal.) Stilisztikailag azonban jelentős különbségek fedezhetők fel az alkotások között. Mind a színhasználatot, mind a perspektíva és térmélység érzékeltetését, mind az ecsetkezelést vizsgálva egyértelműen kijelenthetjük, hogy a négy nagyszabású festmény nem egy kéz munkája. Nem ugyanaz a festő, vagy műhely, alkotta meg őket. A Barkóczy Ferencről készült egészalakos portré az egyik kulcsszereplő ebben a tekintetben is. A festmény a művészettörténészek egybehangzó véleménye szerint 1768-ban, (ill. 1769-ben Voit Pál szerint) Barkóczy halálát követően, tehát már Eszterházy Károly püspöksége alatt készülhetett. Azonban a kép kálváriája - szakszerűtlen leszedése a helyéről, kiemelése a díszkeretből eltávolítása a vakkeretéről, feltekerése tartóhenger nélkül, képoldallal befelé, majd a felhengerelt vászonra rápakoltak, így az harmonikaszerűen megtöredezett, (3. kép) - azt eredményezte, hogy a felső festékréteg sok helyen szigetszerűen kipergett, lerepedezett. így, az addig tanulmányozható Barkóczy portré alól előtűnt egy régebben készült, szintén egészalakos Barkóczy Ferenc portré is. (4. kép) A két egymáson elhelyezkedő portré tanulmányozása, összehasonlítása és restaurálása olyan betekintést engedett a kép(ek) történetébe, amire gyaníthatólag nekünk nyílt először lehetőségünk. (Külön köszönetét szeretnék mondani az egri Dobó István Vármúzeum Képzőművészeti gyűjteményének, akik a raktárban évtizedekig menedéket nyújtottak a rendkívül romos állapotban lévő képeknek, és H. Szilasi Ágota művészettörténésznek, hiszen az ő áldozatos munkájának és segítségének is köszönhető, hogy a képek ismét méltó helyükön lehetnek.) A Barkóczy-kép felső átfestési rétege készülhetett tehát a fent említett időpontban (1768). Vegyük szemre részletesebben a kompozíciót! Voit Pál a Heves Megye Műemlékeiben így említi: „A másik róla fennmaradt festmény a vármegyeház díszterme számára készült és Barkóczy Ferencet, a világi hatalmasságot ábrázolja. A díszes, áttört, aranyozott rokokó keret címere ékesíti a süveggel és pásztorbottal; a kilencágú grófi koronát borító püspöki kalap bojtjait oroszlán és gyermekangyal vonja félre. Kezében a vármegyeház - s politikai hatalom jelképének - tervrajza, a félrevont függöny hátterében az egri vár látszik. A középkori székesegyház - amelynek bontá-9 Dercsényi-Voit 1972.349. 70
