Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 3. A Dobó István Vármúzeumban 2017. február 9-10-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 36. (Eger, 2018)

Bencze András: Az egyházi kegytárgyak restaurálásának speciális és jellemző problémái egy talpas kereszt restaruálásán keresztül bemutatva

BENCZE ANDRAS

7. kép A szétszerelt kereszt (fotó: Bencze András)

Az öntött korpuszt és a többi öntött szerelvényt aranyozás után (10. kép) a dobozolt, megtisztított és mattra csiszolt keresztre szereltem. Felhelyeztem a záró hátlapot és rácsúsztattam a menetes szár keresztvéget lekövető dobozát (11. kép). A csavarokkal történt rögzítés után a polírozott talpat a kész kereszthez rögzítettem és beállítottam a szár függőleges állását (12. kép). A kereszttest Paraloid B72-vel lett konzerválva, tekintettel a mattra csiszolt felület érzékenységére. A talp és az öntött nódusz megtisztítva, a maradék aranyozás megőrzésével lett kézzel átpolírozva (13. kép).

Régi ötvös tárgyakra, így az egyházi kegytárgyakra is jellemző, hogy részlegesen, olykor teljes felületükön az alapfémet (ezüst vagy rézötvözet) aranyozták. A ma világszerte mérgezősége miatt betiltott eljárás során higanyba oldott aranyból készült híg amalgámot felhordták a megfelelően előkészített felületre, majd hevítéssel elpárologtatták a higanyt. A visszamaradó, alapfémhez jól kötődő matt arany réteget teljes felületén achát szerszámokkal átpolírozták. Ez adta a jellegzetes feszes fényét a régi tüziaranyozott tárgyaknak. A restaurálásra átvett kegytárgyakon jellemzően a kézzel illetett, sokat tisztogatott részeken kopik le az aranyozás. Ennek pótlása galvanizálással, arany tartalmú elektrolittal töltött kádakban történik. A gal-8. kép A megmaradt, keresztvéget lekövető oldalrészt lemezzel zártam le és úgy formáztam meg, Hogy az pontosan illeszkedjen a dobozolt rész íveire (fotó: Bencze András)