Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 3. A Dobó István Vármúzeumban 2017. február 9-10-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 36. (Eger, 2018)
Szabó Csabáné: Dormándi női viselet-töredékek restaurálása
SZABÓ CSABÁNÉ Szabó Csabáné DORMÁNDI NŐI VISELET-TÖREDÉKEK RESTAURÁLÁSA Előzmények: Tóth Zoltán régész összefoglalója a Dormánd Hanyipuszta lelőhely 2015-ös ásatásáról Dormánd-Hanyipuszta lelőhely sík területen, az Alföld északi peremén található. A régészeti lelőhely Dormánd és Tenk között félúton, a Hanyi kápolnától északnyugatra, kb. 100 m-re fekszik, amely a 31. sz. főút mindkét oldalára kiterjed. A Dobó István Vármúzeum Tóth Zoltán irányításával 2015. május 18. és október 3. között a 31. sz. főút szélesítéséhez kapcsolódóan régészeti szakfelügyelet, illetve minősített megfigyelés keretében bontó munkát végzett a lelőhelyen. A beruházási területen, az út mindkét oldalán átlagosan 2-2 m széles árokban lehetett régészeti munkákat folytatni. 1. kép Régészeti felszín (fotó: Tóth Zoltán) A kutatások a lelőhely nyugat-északnyugati szélén, valamint középső részén voltak. A régészeti intenzitás a műút mindkét oldalán magas volt, ezért feltételezhető, hogy szinte minden irányban tovább folytatódik a lelőhely. Egyedül az útszakasz Tenk felőli, déli részén és Dormánd felőli, északi részén lehetett megfigyelni határait. A feltárt területen összesen 88 jelenséget regisztráltak és tártak tel. Ezek között házrészletek, gödrök, árkok és egy kemence is volt. Sok esetben a régészeti jelenségek pontos funkcióját nem lehetett meghatározni, mert az objektumok egy része kívül esett a feltárható területen. Az objektumok az Árpád-kor második felére, valamint a késő középkor - kora újkor időszakára tehetők, így a 12-13. és a 18. század közé keltezhetők. A középkori és kora újkori objektumok többségében nagyobb mennyiségű kerámia és állatcsont volt. A lelőhelyen összesen 10 sírt tártak tel a Vármúzeum munkatársai. Az elhunytakat egyetlen gyermek kivételével koporsóban temették el. A sírok, melyek régészeti korukhoz képest jó állapotban maradtak meg, mellékleteket nem tartalmaztak. Azonban több halott fémszálas ruhamaradványait, valamint két fejviseletet is sikerült dokumentálni. A temetkezések betöltéseiben másodlagosan késő Árpád-kori kerámiatöredékek voltak, azért a sírgödrök kiásása leghamarabb a 14-15. században lehetett. A viseleti elemek és a koporsók állapota alapján a jelenlegi ismereteink szerint főként a kora újkorra, a 17-18. századra keltezhetjük a sírokat.1 Régészeti viselettöredékek A régészeti textilek megmaradásához nagymértékben hozzájárulnak a lelőhely körülményei: a temetkezési szokások, a sír sértetlensége, bolygatatlansága, mikro- és makroklímája, valamint a feltárás körülményei. Fizikai és kémiai állapotukat az anyag minősége, a tárgy kora, holttest esetében a test bomlástermékei rendkívüli módon befolyásolják. Különböző környezeti tényezők, mint a szárazság, a fagypont alatti hőmérséklet, az oxigénhiány, a só, a mumifikáló anyag elősegítheti a textilek megmaradását. A fémek jelenléte, antibakteriális hatásukból eredően, részben védelmet nyújtanak a bomlási folyamatokkal szemben, jelentős mértékben lassítva azokat. A szerves alapú leletek feltárása nagy körültekintést igényel. Annak érdekében, hogy ne vesszenek el a fontos információk, szükségszerű már a helyszínen való dokumentálás.2 A dormándi síroknál a pontos helyszínrajzok és fotók készítése után megkezdődött a leletmentés. A nagy nyári melegre való tekintettel gondoskodni kellett a talaj nedvességének megtartásáról, amit folyamatos vízpermetezéssel, és polietilén fólia takarásával lehetett részben elérni. A leletek feltárása és kiemelése ecset, csipesz és fémlemez segítségével, valamint egyes területeken megfelelő izolálás és stabilizálás után in situ történtek A töredékek kiszáradása elleni védelmet a köréjük tekert nyirkosított papírvatta és az önzáró polietilén zacskó biztosította. Nagyobb leletek légbuborékos fóliába kerül-1 Tóth 2018. (kézirat megjelenés alatt) 2 Várfalvi 2014.57-58. 41
