Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Az 1566. év elfeledett háborúja. Palota sikeres védelme, valamint Veszprém és Tata visszafoglalása
egyenlővé.57 Forgách szintén tett említést a heves ágyúzásról,58 ám a legrészletesebben Istvánffy írta le az eseményeket. Szerinte a pasa először a kaputól jobbra épült úgynevezett Móré-bástya ellen irányíttatta lövegeit, ám itt az erős védművek miatt az ágyúzás nem érte el a kívánt hatást. Ezek után a vár keleti oldalával szembeni magaslatra helyeztette át tüzérségét, ahonnan már sikerült rést lövetnie a falakon. A leomló kövek pedig betemették a várárkot is.59 A rohamot mégsem indíttatta meg Arszlán, mivel két, helybeli magyar foglya (Pap Péter és Péter deák) ugyanis azt állította, hogy csapatainak a támadás során a kápolna alatt található tíz vagy tizenkét láb mély boltozatos pincén is át kellene kelniük. A pasa tehát tovább folytatta a falak töretését, ám az ostromlottak is derekasan lőtték az ellenség sáncait Thury irányítása alatt. Ennek köszönhetően a két, Budáról hozott pattantyúsmestert is megölték.60 Érdemes röviden Thury sebesülésének az ügyére is kitérnünk. Forgách megemlítette ugyanis művében, hogy a palotai parancsnok „szemközt sebet... kapott.”6' Ortelius pedig még tovább ment. O egyenesen azt állította, hogy Thury súlyosan megsebesült és ekkor az ostromlók feladásra szólították fel, amit elutasított.62 Ezzel szemben Istvánffy Thury sebesüléséről egy szót sem ejtett művében. A palotai parancsnok bátor helytállása mellett csak azt tartotta fontosnak róla lejegyezni, hogy június 17-én Salm csapatai elé személyesen lovagolt ki. Majd kicsivel később megemlítette, hogy mivel nem akart tovább szolgálni „a kicsin hírt-nevet” adó Palotán, ezért lemondott tisztéről, amelyet unokatestvére, Thury Márton vett át, míg ő a „győri seregrendeket igazgatja,” azaz a győri végvidéki főkapitány hadainak Feldmarschallja lett.63 Sajnos újabb, perdöntő forrás hiányában nehéz meghatározni, melyik történeti munka adatai állnak közelebb a valósághoz. Azt tudjuk, hogy maga Thury június 20-i dátummal küldött egy beszámolót az ostromról, amelyben vélhetőleg nem felejtette volna el megemlíteni, hogy vére hullásával védelmezte a rábízott erősséget, ám ez az irat eddig nem került elő, és a nagy bécsi hadilevéltári selejtezések miatt joggal feltételezhetjük, hogy már nem is fog.64 Az is bizonyosnak tűnik, hogy ha sebet is kapott, akkor sem lehetett súlyos, mint ahogyan Ortelius állítja, hiszen akkor nem vehetett volna részt a további harcokban. A várvívás félbehagyásával kapcsolatban sem teljesen egyöntetűek a rendelkezésre álló leírások. Ortelius szerint június 14-én Helffenstein 900 gyalogos és némi 57 Ortelius 1665.104. 58 Forgách 1982.257. 59 Salm június 23-án jelentette az Udvari Haditanácsnak, hogy Bemard építőmestert Palotára küldte, hogy jelentést tegyen a vár védműveinek állapotáról. ÖStA KA HKR Wien Exp. B. 145 Fol.: 115v. 60 Istvánffy 2003.392. 61 Forgách 1982.257 62 Ortelius 1665.104. 63 Szíj 1960.92.; Istvánffy 2003.393. 64 ÖStA KA HKR Wien Exp.B. 145 FoL 113v. 76
