Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Az 1566. év elfeledett háborúja. Palota sikeres védelme, valamint Veszprém és Tata visszafoglalása
STUDIA AGRIENSIA 35. Bagi Zoltán Péter Az 1566. év elfeledett dunántúli háborúja Palota sikeres védelme, valamint Veszprém és Tata visszafoglalása1 A 450. évforduló miatt sokat hallhatunk az 1566. év főbb eseményeiről, Szigetvár és Gyula elestéről. Szerte kis hazánkban szinte már nyomon követhetetlenül sok konferencia, előadás, könyv, tanulmány és cikk foglalkozott ezzel a témával. A nagy ünnepi hangulatban a Szigetvár és Gyula sorsával nem szorosan összekapcsolódó vagy összekapcsolható események kevesebb figyelmet kaptak, mondhatni elsikkadtak. Sajnos, ezek közé számíthatjuk az 1566 júniusában és júliusában a Dunántúl északi részén (vagy a Balatontól északra) történteket is, azaz Palota sikeres védelmét, majd Veszprém és Tata visszafoglalását. A sikeres keresztény hadjáratról legutóbb Tevelÿ Arató György készített egy rövid tudományos-ismeretterjesztő írást, amely a Múltkor című történelmi magazin mellékletében jelent meg.2 Mindez arra sarkallt, hogy összegyűjtsem, és újra átnézzem az ezekre az eseményekre vonatkozó szóba jöhető forrásokat és ezek alapján összefoglaljam, kiegészítsem, valamint pontosítsam eddigi ismereteinket. 1566. május 1 -én a 72 éves Szulejmán szultán elindult hetedik és egyben utolsó Magyar Királyságba vezetett hadjáratára. A háború, hasonló módon, mint 1552- ben, újra Erdélyéért folyt, de Erdélyen kívül. A Habsburg udvar ugyanis nem tett le azon szándékáról, hogy megszerezze a János Zsigmond kezén maradt Szapolyai országrészt. Ehhez pedig a császár az 1565 decemberében összehívott augsburgi birodalmi gyűlésen kért segélyt a rendektől, akik Istvánffy Miklós szerint egy igen jelentős had, 40 000 gyalogos és 8000 lovas (azaz dupla Römermonátnyi segély) kiállítását szavazták meg. Az Augsburgban folyó tárgyalásokkal párhuzamosan a császár megbízta Károly főherceget, hogy Pozsonyba hívja össze a magyar rendeket.3 Természetesen a császár szándékai nem maradtak rejtve a Porta előtt sem. Mivel a szultán semmiképpen sem akarta elveszíteni Erdély feletti hatalmát, így már 1565 1 Szeretnék köszönetét mondani Szatlóczki Gábornak az átírt Csányi Ákos levelekért és segítségéért 2 Tevelÿ Arató 2016.58-61. 3 Abschiedt der Römischen Keyserlichen Maiestatt und gemeiner Stendt auf dem Reichßtage zu ugspurg Anno Domini MDLXVI auffgericht. Mainz 1566.; Forgách 1982. 244-256.; Istvánffy 2003.388-389. 67
