Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Borbély Zoltán: A végvárrendszer kiépítésének társadalmi hatásai Felső-Magyarországon
tott késő humanista udvara pedig a tiszántúli területeken hagyott maradandó nyomot. Pártoló tevékenységük nyomán tehát igen jelentős kulturális tőke halmozódott fel ezeknél a családoknál, noha jellemző módon a régi főnemesi családok tagjai személyesen nem látogatták a nyugati egyetemeket, csak a maguk köré gyűjtött, vagy általuk finanszírozott peregrinusok révén jutottak hozzá. A régi főnemesi családok döntő túlsúlyának csökkenése a főkapitányi és vele párhuzamosan a kamarai rendszer kiépítésével vette kezdetét, amikor is a mágnások kezén lévő stratégiai fontosságú várakat igyekezett a központi hadvezetés saját felügyelet alá vonni és maga gondoskodni azok fenntartásáról, megfosztva ezzel a térség főurait a katonai primátustól. A török elleni védelmi rendszer kiépítése és anyagi alapjainak megteremtése elemi érdeke volt az uralkodónak és a birtokos nemességnek egyaránt. Az 1550-es években jelentős birtokgyarapításba kezdett Ferdinánd, melynek során elsősorban a végvárrendszer első vonalába került várak megszerzése volt a cél.26 Ezzel párhuzamosan, 1556-tól zajlott az Udvari Haditanács vezetésével az ország védelmi rendszerének átszervezése.27 Az ország védelmi övezeteinek kialakulása azonban csak Miksa uralkodására forrta ki magát és jött létre hat kerületi- és végvidéki főkapitányság. Ennek sorában az utolsó volt a felső-magyarországi főkapitányság megszervezése, amely gyakorlatilag Lazarus von Schwendi 1565/66. évi, János Zsigmond elleni hadjárata után jött létre. Ekkor -amit tekinthetünk a kincstári birtokszerzés második hullámának is- került kincstári kezelésbe Krasznahorka, Szatmár, Szádvár, Szendrő és Tokaj és számos jelentős váruradalom amelyek pénzügyi igazgatásának megszervezésére és igazgatására következő évben felállították a Szepesi Kamarát. A kamara elsődleges feladata tehát a védelmi rendszer anyagi fedezetének előteremtése és a katonaság ellátása volt. Tovább segítette ezt a folyamatot, hogy sorra haláloztak el örökös nélkül a Drágffy, Perényi és Bebek családok utolsó férfi tagjai, birtokaik jelentős része pedig kamarai kezelésbe került. Ez a véletlen egybeesés az éppen kiépítés alatt álló katonai védelmi rendszer szempontjából igen kedvező helyzetet teremtett Felső-Magyarországon. De nem csak a végvidéki főkapitányi rendszer tudott profitálni a demográfiai véletlenekből, hanem számos család is ki tudta használni a társadalmi hierarchia csúcsán keletkezett űrt, hogy a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva és azokat megfelelően kihasználva fentebb léphessen. Ennek egyik leglátványosabb - de közel sem a legfontosabb - és számokban leginkább kifejezhető formája a vagyoni gyarapodásban érhető tetten, ahogy az a 16. század közepén és a század végén készült adóösszeírások összesített eredményeinek összevetése alapján is látható. 26 Kenyeres 2002.20-21. 27 Pálffy 1996.163-196. 175 I
