Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Borbély Zoltán: A végvárrendszer kiépítésének társadalmi hatásai Felső-Magyarországon
1540-es évek végén ez a kör rendelkezett a felső-magyarországi 13 vármegye adózó portáinak 4196-ával és országosan 16 vármegye főispáni méltóságát töltötték be. Ebben az időszakban a térségben mindössze Sáros vára volt Ferdinánd kezén, a védelem kulcsát jelentő várak mind az említett főnemesek birtokában voltak, így az országrész védelmének racionalizálása a szóban forgó főurak kezébe került. Perényi Pétert János király 1537-től az „országfelső részeinekfőkapitányává” nevezte ki, 1540-től pedig Ferdinánd országos főkapitányaként tevékenykedett.19 Miután 1542 őszén elfogták és a bécsújhelyi börtönbe szállították, Báthory András vette át a Pozsonytól keletre eső területek feletti „dunáninneni” országos főkapitányságot, Erdély átadását követően, 1552-től pedig Perényi Péter fia, Gábor váltotta a főkapitányi tisztségben Báthory!20 Végül, de közel sem utolsó sorban kihangsúlyozandó ezeknek a régi főnemesi családoknak a reformáció terjedésében játszott kiemelkedő szerepük, melynek révén egyre növekvő befolyásuk érvényesült a kulturális szférában, udvaraik pedig a művelődés bázisai lettek. Az 1540-es években még csak formálódó protestáns felekezetek prédikátorai a szabad királyi városok mellett elsősorban a felső-magyarországi főurak támogatását élvezték. Közülük is a Percnyiek pártoló tevékenysége ismert leginkább. Perényi Péter már az 1530-as évek második felére a protestáns tanokkövetője lett, véglegesen azonban csak az 1542-1548 közötti fogsága idején lett Luther fönntartás nélküli követője.21 Meggyőződését fia, Gábor vitte tovább és ragaszkodott haláláig a lutheri tanokhoz és terjesztésük egyik legnagyobb pártfogója volt egészen 1568-ban bekövetkezett haláláig.22 Hegyaljai birtokaikon és különösen Sárospatakon a korszak legképzettebb prédikátorai fordultak meg, ami a kollégium folyamatos fejlődésén is kimutatható, amely a század végére versenyre kelhetett a nagy városi (Bártfa, Brassó) kollégiumokkal is.23 Az 1560-as évektől azonban a kálvini tanok gyakoroltak nagyobb hatást az itteni főnemességre. A Homonnai Drugeth család tagjai, már az 1560-as évek elején kirobbant hitviták idején szimpatizálni kezdtek a kálvini tanokkal, amely első körben az észak zempléni homonnai uradalomban terjedt el, ahol iskolát is működtettek,24 de a „helvét hitvallású egyháznak” szintén hasonlóan lelkes támogatói voltak Ung vármegyében is, ahol igen gazdag javadalmazásban részesültek a lelkészek és az ungvári alsó fokú iskola tanárai.25 Az ecsedi Báthori család és főként utolsó férfi tagja, István elkötelezett református egyházpártoló tevékenysége és az ecsedi udvarban kialakí19 Détshy 2002.63.; Pálffy 1997.269. 20 Báthory Andrást ekkor vajdává nevezte ki Erdélyben Ferdinánd. Egy évvel később visszatért ecsedi birtokaira, ahol igen komoly létszámú katonaságot tartott. Pálffy Géza ezt azonosította tiszántúli főkapitányságként. Pálffy 1996.217-218. 21 Puskák 2004.171-179. 22 Szabó 1999a. 27-35. 23 Szabó 1986.483-506. 24 Réz 1899.67-72. 25 Mészáros 186 ! 69-70. 174
