Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Korpás Zoltán - B. Szabó János: "Ha követségbe jöttek, sokan vannak, de ha katonának, kevesen." Az 1551-es országegyesítési kísérlet katonai hátteréhez: 16. sázadi Habsburg haderők és stratégiák Európában
STUDIA AGRIENSIA 35. Korpás Zoltán - B. Szabó János „Ha követségbe jöttek, sokan vannak, de ha katonának, kevesen”1 Az 1550-es országegyesítési kísérlet katonai hátteréhez: 16. századi Habsburg haderők és stratégiák Európában „Tükör által homályosan”: az 1550. évi Habsburg országegyesítő kísérlet a magyar történetírásban Nagyon sajátos helyet foglal el történetírásunkon belül az 1550 és 1556 közötti időszak kutatása: egyfelől a keleti országrészt Ferdinánd kezére adó Fráter György politikája és 1551. évi halála, másfelől az 1552-es újabb oszmán hódítási hullám, valamint Eger azévi sikeres védelme, azaz a „várháborúk” iránt jóval nagyobb érdeklődés mutatkozott, míg ezen események nemzetközi összefüggései, azok oszmán háttere, vagy az 1552 és 1557 közötti időszak történéseinek egésze iránt a közelmúltig nem nagyon mutatkozott figyelem a hazai kutatók körében.2 Az okot még módszeres historiográfiai vizsgálatok híján is könnyű felfedezni újkori történetírásunk „nemzeti látószögében”,3 illetve annak természetéből fakadó sajátos lehatároltságában. 1918 előtt egy 52 milliós soknemzetiségű birodalom polgáraként még a legkevésbé „Habsburg-hű” történetírók sem tudták függetleníteni magukat - a dinasztikus összefüggések miatt - a magyarországi események külföldi környezetétől, mint pl. Florváth Mihály, Acsády Ignác.4 Trianon után azonban a „birodalmi” fókusz már igen gyorsan átadta a helyét a „nemzetinek”- a „történet” kizárólagos főhőse pedig Ferdinánd király helyett egyértelműen a „magyar” Fráter György lett5 -, hogy azután a második világháborút követő kommunista hatalomátvétel után a tudományos megalapozottságú történetírást is évekre lecseréljék bornírt történeti propaganda brossurákra. A korszak Szovjetunió által aktuálpolitikailag 1 Plutarkhosz 1965.583. 2 Soós—Szántó 1952.; Csípés 1972. 99-112.; Nemeskürty 1974.; Barta 1979. 106-116.; Szántó 1985.; Barta 1988.; Szvitek 1999.; Varga 2006.; Oborni 2008.; B. Szabó 2016. 3 Szúcs 1970. 4 Horvát 1871.253-254., 263.; Acsády 1897.317-318.; Acsády 1904. 203., 207.; Beállítottságukról: Romsics 2011.145-149., 270-273., 585. A birodalmi és nemzeti történetírás anomáliáiról: Gyáni 2017.40-43. 5 Szekfű 1936.55-62.; Bárdossy 1943. 89
