Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Kenyeres István: A török elleni küzdelem finanszírozása Buda elestétől a drinápolyi békéig
a kívánt zsold- és egyéb hadi költségeknek. Mint jeleztük, a monarchia bevételei ekkoriban 2, legfeljebb 2,5 millió rFt-ra voltak tehetők. A mindenkori kiadásoknál figyelembe kell venni a hadi költségeken túl az udvartartás költségeit is, amely ekkoriban mintegy fél millió rFt-ot emésztett fel, ehhez jöttek még az egyéb kormányzati kiadások is, ami ahhoz vezetett, hogy a 16. század utolsó harmadában a Flabsburg monarchia „költségvetése” évi mintegy fél millió rFt-os deficittel küszködött.13 A magyar- és horvátországi végvárrendszer finanszírozásának mechanizmusa Buda elestétől az 1570-es évekig A fentiekben felvázoltuk a Magyar Királyság és a Habsburg birodalom pénzügyigazgatási rendszerét és bevételeit, valamint a végvár-jegyzékekben szereplő zsoldköltségeket. Az alábbiakban a végvár-rendszer finanszírozás gyakorlatát kívánjuk bemutatni. A végváriak fizetését a gyakorlatban ugyanis közvetlenül a birodalom két központi pénztárán: az udvari és a magyarországinak nevezett fizetőmesteri pénztárakon keresztül adminisztrálták. Az uralkodó kamarái a hadi költségekre szánt összegeit, valamint a nem magyarországi rendek hadi adóit, a birodalmi rendek segélyeit, a katonai költségekre felvett hiteleket ugyanis ezen pénzárakon keresztül juttatták el a végváriakhoz. Az udvari fizetőmester szerepe Az udvari fizetőmester tisztségét és hivatalát az udvartartás költségeinek biztosítására hozták létre 1532-ben. Elén az udvari fizetőmester állt (Hofzahlmeister), aki formálisan az udvartartáshoz kapcsolódó kiadásokért és az erre a célra átadott, vagy utalt pénzeszközök bevételezéséért volt felelős. Ennek ellenére számos esetben és időszakban meghatározó szerepet játszott az udvari fizetőmester a monarchia hadi kiadásainak finanszírozásában. Az udvari fizetőmester számadásai 1543-tól maradtak fenn.14 A számadáskönyvi adatok elemzése alapján megállapítható, hogy az 1540-es évek közepétől 1556-ig az udvari fizetőmester központi szerepet játszott a hadi kiadások finanszírozásában: évente 200-300 ezer rFt-tól egészen egy millió rFtig terjedt a hadi kifizetések összege, ami ekkor a hivatal kiadásainak 30-70%-át tették ki. Az udvari pénztárnak ekkoriban, azaz 1543 és 1553 között lényegében nem voltak magyarországi bevételei (összesen 3,3%-nyi befizetés érkezett hazánkból).15 A fentiek illusztrálásra az alábbiakban közöljük, hogy az 1543. évi udvari pénztárban milyen a magyarországi hadi vonatkozású katonai költségeket számoltak el: Az alábbi táblázat jól illusztrálja a monarchia hadi kifizetési rendszerét: 1543-ban 13 Rauscher 2004.250-271.; Rauscher 2006.405-441. 14 Az udvari fizetőmester számadásait lásd ÖStA HKA HZAB. A számadáskönyvek forrásértékére lásd Rauscher 2004.250-252.; Sapper 1982.410-413.; Hengerer 2004.128-143. 15 Kenyeres 2007.97-98. 25
