Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Kerekes Dóra: "A magasságos boldogság küszöbén". Tárgyalási technikák új szerepekben
i. átlag az 5-6-10 fő, kivéve Daczó Pált, aki 40 ház jobbágyot kapott és részt vett a hadban, valamint uzoni Béldi Kelement, aki már csak ennek felét, 20 ház jobbágyot nyert a fejedelemtől, viszont nem találjuk a nevét a katonaként összeírtak között. A Szentgyörgyön 17 ház jobbágyot nyert Daczó Gergely is hadba vonult a fejedelem mellett. Érdekes ugyanakkor, hogy a székben jelentős családnak számító Kálnoki, Henter, Mikó valamint Mihálcz családok tagjai 2-5 ház jobbágy adományban részesültek. Kézdiszéken a Sepsiszék esetében látott mértéket követte a fejedelmi adományozás, azzal a különbséggel, hogy a Daczókéhoz hasonló nagyságú, kimagasló nagyságú adományt itt nem találhatunk. A leggyakoribb a 10 ház jobbágy adományozása volt, ennyit kapott a jelentősebb családok tagjai közül az öregebb Apor István Alsótorján és Apor János és Péter ugyanott. 9 ház jobbágy jutott Alsócsernátonban Damokos Péternek és Tamásnak, és ház jobbágyot nyert ugyanott Damokos István, valamint Bernáld Miklós. Orbaiszékben is nagyjából a háromszéki átlag érvényesült, a legjelentősebb számú adományt, 16 ház jobbágyot a zabolai Basa család kapta, akik neve szerepel a katonai összeírásban. Az őt követő Mikes Miklósnak 12 ház jobbágyot juttattak a fejedelmi tisztviselők, bár neve nem szerepel a katonáskodók listáján. Utánuk már viszonylag kisebb adományok következnek a székben, Mikes János Zabolán és Mihálcz Gergely és István Kovásznán 8-8 ház jobbággyal. A többi, számottevő jelentőségű primori család közül Imecsfalván Imech Domokos csak 4 ház jobbágy birtokába jutott az adományozás során. Mint az előbbiekből is látható, viszonylag rövid idő alatt meglehetősen nagy számú, közel 1000 ház korábbi közszékelyt adományozott el a fejedelem, legnagyobbrészt székely előkelőknek, bár az adományosok sorában voltak olyanok is, mint például a Marosszéken birtokos Mihályfy Tamás, aki nem tartozott a székelyek közé, és akivel szemben a székely előkelők is bizalmatlanul, sőt nem egyszer ellenségesen viseltettek. Ennek ellenére, mivel a döntő többség valóban a székely nemesség tagja volt és a legtöbben részt vettek János Zsigmond hadában is, mindezt kisebb konszenzusként értelmezhetjük, ami hasznára vált a katonai erő hiányától szenvedő fejedelemnek és az új helyzetben egzisztenciálisan kétségkívül megroppant székely nemességnek is. A megadományozottak listájából az derül ki, hogy a legnagyobb számú jobbágyot nem elsősorban azok a családok kapták, akik a következő évek alatt a székely elit vezetőivé váltak, hanem inkább még a későközépkor legsúlyosabbnak számító családjai, a Lázár valamint az Andrássy és a Daczó családok. A korszak nyertesei mégsem a katonai szolgálat elsőbbségét tovább vivők lettek, hanem azok, akik alternatív megoldásokat találtak uralkodói megbízatások elnyerésében, főkirálybíróság megszerzésében. Ilyen új utakat találók voltak a Kornisok, akik számos 164
