Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Florin-Nicolae Ardelean: On the Foreign Mercenaries and Early Modern Military Innovations in East Central Europe. Castaldo's Army in Transsylvania and the Banat

tossága,60 amely egy-egy diplomáciai misszió számára komoly nehézségeket okozhatott. Musztafa pasa 1527-ben így fejezte ezt ki az ajándék jelentőségét Szapolyai követének, Hieronymus Lasky-nak: „Nem azért, mert megköveteljük az ajándékokat, hanem mert az ajándékon keresztül tisztelik meg Urunk nagyságát."61

A diplomáciai ajándék fontosságát mutatja, hogy anélkül nem volt érdemes audienciát kérni, ezen múlhatott a misszió sikeressége.62 Ez volt „a legcélravezetőbb eszköz a politikai befolyás megszerzésére".63 Mindezzel a korabeli Keletre menő követek teljes mértékben tisztában voltak. Az ajándékozás szokását az iszlám a Koránból vezeti le, mivel ez a Prófétának is szokása volt.64

Az ajándék nemcsak azt fejezte ki, hogy a küldő megbecsüli azt, akit megajándékoz, de üzenet hordozója is volt, mivel a mögöttes szándékot is mutathatta (pl. olyan szintű ajándékokat hozott-e a követ, hogy komolyan lehet venni a béke iránti kérelmet).65 A szerájban az volt az alapállás, hogy a „nyugati barbárokat” meg kell tanítani a „helyes viselkedésre”, vagyis a megfelelő ajándékozási metódusokra.66 Az ajándékok sokfélék lehettek, de ha tudták, hogy az adott uralkodó mit kedvel különösen, figyelmet fordítottak erre. Szívesen ajándékoztak olyasmit, amiben a megajándékozott hiányt szenvedett (arany, ezüst, rabszolga, különleges állatok stb.). A keletre menő európai követek már a 16. század második felétől rendszeresen vittek órákat, mechanikus szerkezeteket az oszmán elitnek, mivel ezek különlegességnek számítottak a Boszporusznál.6

Mindezek ellenére volt olyan eset, amikor - elsősorban az idő sürgetése miatt - a követ nem tudott ajándékokat és pénzt magával vinni. Amennyiben azonban az őt küldő fejdelem és a Porta érdekei egybeestek, akkor a küldött az ajándékok elmaradása mellett is el tudta intézni a rá bízott feladatot (Pl. Hieronymus Lasky, aki 1528-ban I. [Szapolyai] János király[ 1526-1540] követeként érkezett a szerájba68). Ha a követ oszmán vezetőkkel folytatott tárgyalása során valamelyik ajándékot nem találták megfelelőnek, akkor azt ki kellett cserélnie. Sokszor előfordult, hogy ehhez az oszmán fővárosban élő nemzetebeli kereskedőktől vagy uzsorásoktól

60 Nyugaton az ajándékozás ilyen jellege, amely a függőségi viszonyokat kifejezte, a középkorban

kihalt. Hannig 1986.150.

61 Barta 1996.52.

62 Broadbridge 2008.22-24., 36,54,88,105-106.

63 Spuler 1971.28.

64 Guo 2002.313-314.; Rosenthal 1986.342-344.

65 Muslu 2014.34. Itt példa van rá, hogy 1301-ben az ilhanida uralkodó, Gazan (1295 k.-1304) és a fiatal mameluk szultán, al-Nazir Mohamed (I293k.-1294,1299-1309, 1310-1341) azt rögzítették egymásnak írt leveleikben, hogy az ajándékok szemre vételezését követően döntenek arról, komolyan vehető-e a másik béke szándéka.

66 Reindl-Kjel 2005.114.

67 Raby 2007.95. Lásd még Kurz 1975.

68 Barta 1996.50-61.

140