Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Florin-Nicolae Ardelean: On the Foreign Mercenaries and Early Modern Military Innovations in East Central Europe. Castaldo's Army in Transsylvania and the Banat

tőén három típusát különböztetjük meg: 1. a ceremoniális tárgyalásokat, 2. az üzleti tárgyalásokat, és 3. a háborúhoz kapcsolódó tárgyalásokat. A ceremoniális tárgyalások elsősorban presztízsügyekről folytak olyan álla­mokkal, amelyeket alacsonyabb rangúnak tartottak az Oszmán Birodalomnál. Eleinte az oszmánok voltak azok, akik a náluk magasabb rangúakhoz, a rumi szeldzsukokhoz, illetve a bizánciakhoz követségeket küldtek saját presztízsük nö­velésére. A15. század második felétől azonban mindinkább Edirnébe, majd Kons­­tantinápolyba érkeztek más muszlim és nem muszlim országok követei hasonló indokokkal. Ide sorolhatjuk például Erdély, Havasalföld, Moldva vagy a Lengyel- Litván Állam tárgyalásait a lejáró és megújítandó ahdnámékról.13 Az üzleti tárgyalásokra rendszerint olyan államokkal került sor, amelyek közvet­len szomszédság révén, később tényleges gazdasági kapcsolatok által álltak viszony­ban a szerájjal, és konkrét üzleti ügyekről folytak. Itt gondoljunk a Velencével, később a Francia Királysággal, Angliával, illetve Hollandiával megkötött kapitulációkra.14 A kapitulációk is időleges szerződések voltak, amelyeket az aktuális szultán garantált saját uralkodási idejének végéig, utána meg kellett újíttatni az új uralkodóval.15 A háborúhoz fűződő tárgyalások a Koránból eredeztethetők, amely előírja, hogy az ellenséggel folyamatosan tárgyalni kell. Amennyiben ugyanis elfogadja a muszlim uralkodó főségét és adót fizet, akkor békét kell vele kötni.16 17 Ezt az előírást az oszmá­nok rendszerint betartották, bár ez nem akadályozta meg őket abban, hogy háborút indítsanak, ha reálpolitikai céljaik így kívánták. Jó példa erre, hogy a magyarországi visszafoglaló háborút megelőzően Alberto Caprara rendkívüli császári követ pró­bált tárgyalni Konstantinápolyban, aki végül a Bécs ellen érkező Kara Musztafa sere­geivel tért vissza.1 ' A felek között 1683-tól 1689-ig folytak a hadműveletek, nem volt hivatalos tárgyalás, de ebben az évben oszmán küldöttség érkezett a Bécs melletti Pottendorfba, ahol hosszú időn keresztül folytak a béketárgyalások. Az oszmán tárgyaló fél A Konstantinápolyba érkező európai követeknek nagy kihívást jelentett, hogy tud­ják, kivel kell tárgyalniuk, ezért folyamatosan monitorozták a helyi viszonyokat, így időben tudomást szereztek arról, ha egy-egy partnerük szerencséje esetleg megvál­tozott. Az állandó követségek kiemelt feladata volt a portai események napi szintű nyomon követése, a fontosabb változásokról a rendszeres postával, kiemelkedő ese­ményeknél pedig azonnali sürgönyökkel értesítették megbízóikat. 13 Yurdusev2012.201. 14 Erről bővebben lásd Sousa 1993.; Talbot 2016.357-398. különösen 1. lábjegyzet. 15 Ari 2004.41. 16 Korán 9. szúra 29. 17 Brizzi 1976. 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom