Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Florin-Nicolae Ardelean: On the Foreign Mercenaries and Early Modern Military Innovations in East Central Europe. Castaldo's Army in Transsylvania and the Banat
tőén három típusát különböztetjük meg: 1. a ceremoniális tárgyalásokat, 2. az üzleti tárgyalásokat, és 3. a háborúhoz kapcsolódó tárgyalásokat. A ceremoniális tárgyalások elsősorban presztízsügyekről folytak olyan államokkal, amelyeket alacsonyabb rangúnak tartottak az Oszmán Birodalomnál. Eleinte az oszmánok voltak azok, akik a náluk magasabb rangúakhoz, a rumi szeldzsukokhoz, illetve a bizánciakhoz követségeket küldtek saját presztízsük növelésére. A15. század második felétől azonban mindinkább Edirnébe, majd Konstantinápolyba érkeztek más muszlim és nem muszlim országok követei hasonló indokokkal. Ide sorolhatjuk például Erdély, Havasalföld, Moldva vagy a Lengyel- Litván Állam tárgyalásait a lejáró és megújítandó ahdnámékról.13 Az üzleti tárgyalásokra rendszerint olyan államokkal került sor, amelyek közvetlen szomszédság révén, később tényleges gazdasági kapcsolatok által álltak viszonyban a szerájjal, és konkrét üzleti ügyekről folytak. Itt gondoljunk a Velencével, később a Francia Királysággal, Angliával, illetve Hollandiával megkötött kapitulációkra.14 A kapitulációk is időleges szerződések voltak, amelyeket az aktuális szultán garantált saját uralkodási idejének végéig, utána meg kellett újíttatni az új uralkodóval.15 A háborúhoz fűződő tárgyalások a Koránból eredeztethetők, amely előírja, hogy az ellenséggel folyamatosan tárgyalni kell. Amennyiben ugyanis elfogadja a muszlim uralkodó főségét és adót fizet, akkor békét kell vele kötni.16 17 Ezt az előírást az oszmánok rendszerint betartották, bár ez nem akadályozta meg őket abban, hogy háborút indítsanak, ha reálpolitikai céljaik így kívánták. Jó példa erre, hogy a magyarországi visszafoglaló háborút megelőzően Alberto Caprara rendkívüli császári követ próbált tárgyalni Konstantinápolyban, aki végül a Bécs ellen érkező Kara Musztafa seregeivel tért vissza.1 ' A felek között 1683-tól 1689-ig folytak a hadműveletek, nem volt hivatalos tárgyalás, de ebben az évben oszmán küldöttség érkezett a Bécs melletti Pottendorfba, ahol hosszú időn keresztül folytak a béketárgyalások. Az oszmán tárgyaló fél A Konstantinápolyba érkező európai követeknek nagy kihívást jelentett, hogy tudják, kivel kell tárgyalniuk, ezért folyamatosan monitorozták a helyi viszonyokat, így időben tudomást szereztek arról, ha egy-egy partnerük szerencséje esetleg megváltozott. Az állandó követségek kiemelt feladata volt a portai események napi szintű nyomon követése, a fontosabb változásokról a rendszeres postával, kiemelkedő eseményeknél pedig azonnali sürgönyökkel értesítették megbízóikat. 13 Yurdusev2012.201. 14 Erről bővebben lásd Sousa 1993.; Talbot 2016.357-398. különösen 1. lábjegyzet. 15 Ari 2004.41. 16 Korán 9. szúra 29. 17 Brizzi 1976. 133
