Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Jean-Louis Raduit de Souches hadjárata 1664-ben Alsó-Magyarországon
A túlsó parti magaslatokat az oszmán had megszállta, így kívánta védeni a folyó átkelőjét. Souches ezt látva előreküldte a Garamhoz Heistert a brandenburgi dragonyosokkal és hat vértes századdal, majd a keresztény sereg zömével ő maga is követte. Az ellenség azonban nem mozdult, hanem csendben és nyugodtan várakozott. Ekkor minden parancs nélkül a keresztény katonák közül egynéhányan csatározni kezdtek velük, szerencsére veszteségek nélkül. A lövöldözés alatt egyre több oszmán csapat vált láthatóvá, ezért a tábornagy parancsot adott a folyó mentén négy sánc megépítésére, amelybe a brandenburgi dragonyosokat és nyolc ágyút helyeztek el. Az iderendelt katonaság pedig sortüzeivel folyamatosan nyugtalanította a túlparton gyülekezőket, akik vissza is húzódtak a Lévánál lévő táborukba. A keresztény sereg felvonulásának bemutatását követően ki kell térnünk arra is, hogy ez idő alatt az oszmán had Lévát ostromolta. Johannes Neumutscha, a Mercy gyalogezred századosa által vezetett őrség bátran ellenállt. Az ostromlók a falakon rést akartak lőni és kétszer is rohamot indítottak a város ellen, ám próbálkozásuk mindkétszer hatalmas veszteségekkel kudarcba fulladt. Az ostrom idején okozott károkat pedig kis költség ráfordításával helyre lehetett hozatni.48 Július 19-én napfelkelte előtt egy órával feltámadt a szél, ezért a félrevezetett keresztény őrség riadót doboltatott A hajnali derengésben ugyanis a katonák úgy látták, mintha az oszmán sereg megindult volna feléjük. Valójában a szél a bokrokat és a fákat mozgatta meg olyan módon, amely megzavarta mind az őröket, mind pedig a tábornagyot, aki maga is egy ideig az ellenség támadását vizionálta. Ugyan a riasztás téves volt, ám mégsem tekinthetjük hiábavalónak. Souches ugyanis úgy döntött, hogy átkel a folyón katonáival. Három alkalmas gázlón ez meg is kezdődött úgy, hogy a tábornagy parancsa szerint minden lovas mögé egy puskás gyalogos is felült. így két órán belül a mintegy 6000 fős teljes sereg harcrendbe állt a Garam bal partján.49 Amikor az oszmán hadvezetés a partváltást észrevette, szintén harchoz sorakoztatta a katonáit. A balszárnyon a bokrok, cserjék és fák takarásában 600 janicsár és további 6000 katona állt fel. Míg a jobbszárnyon és a centrumban a sereg többi része, majd 19.000 fegyverforgató várt harcra készen. A két fél között kialakult ütközetet érdemes két okból is részletesen tárgyalni. Egyrészt mert fennmaradt Souches-nek az Udvari Haditanácshoz küldött jelentése. Másrészt, mert Bánlaky József, aki a legrészletesebben írta meg magyarul az ütközet történetét, több alkalommal is félreértelmezte a rendelkezésére álló szekunderforrásokban olvasottakat. Adjuk át tehát a szót magának a tábornagynak. Souches, miután átkeltek a Garamon és megpillantotta az ellenséges harcrendet, Koháry és Aeneas Caprara ezredes vezetésével mint48 Ortelius 1665.353.; Theatri Europaei 1672.1164. 49 A sereg létszáma azért csökkent le ennyire, mert a betegségek nagyon megtizedelték az ezredeket. A betegeket pedig Souches egyszerűen hátrahagyta. Theatri Europaei 1672.1162. 85
