Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Kenyeres István: "Megtetszik innét, mely igaz mondás amaz: pecunia nervus belli." Hadi költségek Európában a 17. század első felében, különös tekintettel a Habsburg-birodalomra

keretében a direkt adókról az indirekt adók felé történik elmozdulás. A vizsgált korszak nagy részében a késő-középkori adórendszer azonban alapjaiban nem változott, a kamarai és regálé jövedelmek mellett (cameralia) a szükség esetére az egyes országok, tartományok által megajánlott hadiadó (contributcionale) volt a meghatározó. Mivel az ezekből befolyó jövedelmek alapjában véve kivetett adók formájában folytak be, a 16. századtól a Habsburg Monarchiában már az adóztató államokra jellemző (Steuerstaat) struktúrák figyelhetők meg.27 A hadi költségek drasztikus emelkedésére válaszul két lehetőség kínálkozott: a hadiadó megreformálása, illetve elsősorban a katonai költségekre kivetett indirekt adók felemelése, illetve új különadók kivetése. Ez utóbbiak körébe tartozott az osztrák örökös tartományokban és Csehországban bevezetett vagy megemelt indirekt adók (Zapfenmaß, Tatz, Biergeld stb.)28, a Magyar Királyságban a 16. század közepétől bevezetett gratuitus labor, a tizenöt éves háború idején megjelenő, majd az 1620-30-as évektől folyamatosan kivetett katonai élelmezési adó, majd pedig az 1635-től bevezetésre került, a külkereskedelem hasznát megcsapolni kívánó félharmincad is.29 Az új adónemek bevezetése az adóztató állam felé történő elmozdulást jelenti, azonban korszakunkban az adóztatás feudális-domaniális és regálékon alapuló struktúrája nem változott. A vizsgált időszak utolsó harmadában jelenik meg a Habsburg Monarchiában a hadi költségek finanszírozására széles körben kivetett, fogyasztás-alapú indirekt adó, az accisa,30 amelynek szélesebb körű elterjedése több helyen (Magyar Királyság, Szilézia) a rendek ellenállásába ütközött és még a 18. század első felében sem hozta meg a kívánt eredményeket.31

A pénzügyi tervezés másik eszköze a contributionale megreformálása volt, a reform lényege a költségtervezés megfordítása volt: azaz nem a befolyt hadiadóból tervezték a hadsereg finanszírozását megoldani, hanem a katonai költségekből kiindulva osztották fel az egyes országokra, tartományokra jutó hadiadó-terheket. Ezt a repartíciónak hívott rendszert az 1660-80-as évek első kísérlete után az 1690-es évek végétől igyekeztek a monarchia egészére kiterjeszteni.32 A rendszer azonban a gyakorlatban nem működött jól, az országok, tartományok teherbíró-képességét nagymértékben megterhelték, sőt sok esetben, pl. Magyarországon meg is haladta azt.33

Hangsúlyoznunk kell, hogy a Habsburg Monarchia adórendszere igen heterogén, emellett asszimetrikus is volt a korszakban, ugyanis a költségek nagy részét Belső- és Alsó-Ausztria, illetve a Cseh korona országai viselték, ahol az adózásba a

27 Rauscher 2008b. 291 -320. Az adóztató állam 16. századi megjelenésére lásd uo. 302.

28 Uo. 308-309.

29 Kenyeres 2013b.

30 Winnige 1996.

31 Rauscher 2008b. 318.

32 Uo. 300.; Winkelbauer 2006.207.

33 Oross 2013.209-221.

45