Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Kenyeres István: "Megtetszik innét, mely igaz mondás amaz: pecunia nervus belli." Hadi költségek Európában a 17. század első felében, különös tekintettel a Habsburg-birodalomra
2) A Habsburg Monarchia hadseregének létszámadatai európai összehasonlításban A szakirodalomban számos eltérő adat olvasható a vizsgált államok hadseregeinek létszámadatairól, a bemutatott táblázatba a trendeknek legjobban megfelelő adatokat tüntettük fel. Különösen nagy eltérések mutatkoznak a „békeidőben” illetve a hadi állapotban megadott létszámadatok esetében. Ami a fő trendeket illeti: a 16. század közepén jelennek meg az első valódi tömeghadseregek, a század végére már inkább általános, mint ritka jelenség a több tízezres hadsereglétszám, a 17. század második felére pedig a 100 ezres létszámú katonaság sem szokatlan Európában. A 16. század közepén V Károly birodalma volt képes hosszabb időre több tízezer főnyi hadat állandóan zsoldban tartani, a század végén még tovább növekszik a spanyol zsoldban tartott katonaság létszáma. A harmincéves háború időszakában Spanyolország esetében még megközelítette a 90 ezer főt a zsoldban tartottak száma, ezt követően a spanyol állami j övedelmek hanyatlásával párhuzamosan csökkent a hadsereg létszáma. Franciaország, Spanyolország fő ellenlábasa, a 16. század közepén képes volt több tízeres haderőt kiállítani, majd a század utolsó harmadától jelentős viszszaesés mutatkozott. A 16-17. század fordulójnak válságait kiheverő Franciaország a harmincéves háború idején már képes 130-150 ezres hadsereglétszámot mozgósítani, az 1650-es évek békeidőszakában pedig 72 ezresre csökkentett létszámot az 1660-as évekkel kezdődő háborús időszakra képes volt 250-340 ezer főre növelni. A korszak valódi „fiscal-miltary state” államai, Svédország és Hollandia esetében jól látszik, hogy alacsony lakosságszámukhoz mérten messze erőt meghaladó módon voltak képesek haderőt kiállítani. A Habsburg Monarchia esetében a 16. század második felében a 20 ezer főnyi végvári katonaság fenntartása képezte a legnagyobb fiskális kihívást, a tizenöt éves háború periódusában került sor hosszabb távra több tízezres haderő félfogadására. A harmincéves háború végére már 40-60 ezer fő állomásozott a Habsburg haderőben. Az ezt követő létszámcsökkentési időszakot az 1660-as évek, majd a török elleni visszafoglaló háborúk időszakának nagyarányú hadsereglétszám-növekedése követte. Az Oszmán birodalom mindig képes volt jelentős létszámú hadsereget mozgósítani, a 16. század első felében állandóan 15-20 ezer fős fizetett zsoldost tartott. A hadjáratok esetén az egyéb alakulatokkal együtt több tízezres, akár 100 ezer főt megközelítő létszámú hadsereget is ki tudott állítani, lényegében egyedüli államalakulatként a korszakban. A zsoldos alakulatok létszáma az 1680-as évek magyarországi visszafoglaló háborúi idején a 100 ezres nagyságrendet közelítette meg. A 2. táblázat adataiból8 az is látható, hogy a Habsburg Monarchia hadserege akkor tudta igazán 8 Adatok: Glete 2002.32-35.; Hochedlinger 2010.114-115.; CzigAny 2004.33.; Parrott 2012. 74,;Murphey 1999.45.; Ágoston 2014.113.; Az adatok kritikájára lásd Kenyeres 2016.105-106. 40
