Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Végh Ferenc: Zrínyi Miklós és Péter, a törökellenes határvédelem szervezői. A Muraköz védelmi rendszere a 17. század közepén

engedett át sógorának, aki viszont az újudvari (Lapány, Hlapicina) és vescsicai (Végfalva, Vescica) kastélyokról mondott le egy csereszerződés keretében.16

Zrínyi Péter 1670. évi lefogását követően elkobzott birtokállománya kezelését a területileg illetékes pozsonyi Magyar Kamara vette át. Két évvel később egykori muraközi birtokrészét 392.804 r. Ft-ra, míg Zrínyi Miklós árváinak birtokfelét mindössze 292.406 r.Ft -ra értékelték a kamarai összeírok.17 A számottevő különbözet miatt a kutatás arra a következtetésre jutott, hogy Péter birtokrésze a számára előnyős osztozkodás következményeként értékesebb volt testvére árváinak porciójánál.18 Feltűnő ugyanakkor, hogy az összeírás nem tartalmazza Ráckanizsa (~, Razkrizje) és Lapsina (Tündérlak, Hlapicina) kastélyokat, amelyeket Miklós még 1662-ben végrendeletileg házastársára, Maria Sophia Löblre hagyott.19 Ugyancsak hiányzik belőle az 1652 áprilisában 25.000 Ft. értékben jegyajándékként kapott Újudvar kúria a hozzá tartozó három bírói kerülettel (iudicatus)20 21 és a - mint láttuk - Zrínyi Péter által 1667-ben átengedett vescsicai udvarház is.71 Minthogy a néhai Zrínyi Ádám ( 1662-1691) javairól készült összeírás ezeket is tartalmazza közel 83.000 r.Ft. értékben, azokkal korábban anyjának is rendelkeznie kellett.22 Több mint valószínű tehát, hogy mindezek Maria Sophia Lobi birtokában voltak, ezért maradhattak ki az 1672. évi kamarai jegyzékből. A két birtokfél a konfiskáció idején tehát hozzávetőleg azonos értéket képviselt, következésképp a muraközi uradalom jóval értékesebb volt a kutatás által korábban feltételezettnél. Maria Sophia Lobi tehát sikerrel védelmezte gyermekei osztályrészét. Ezt azért szükséges nyomatékosan hangsúlyozni, mivel személyét a magyar historiográfia Zrínyi Péter birtokszerzési törekvéseinek elszenvedőjeként, sógorának kiszolgáltatott, passzív szerepben látt(att)a.23

A légrádi és muraközi kapitányság

„Kanizsa ellen vetett” - majd Kanizsa visszafoglalása után, 1690-től ismét kanizsainak nevezett - végvidéki főkapitányság a 17. század derekán hozzávetőleg 20 végház láncolata volt, amely négy, önálló harcászati egységet alkotó várkörzetre ta16 MNL OL MKA E 156 Urbaria et Conscriptiones (=U et C.) Fase. 93. No. 66.; MNL OL MKA E 148 NRA Fase. 1092. No. 7.

17 MU 2010.246-261.,276-312.

18 Zimányi 1981.374.

19 ZMÖM, 2003. 821.; MNL OL Magyar Kancelláriai Levéltár (=MKL) A 57 Libri regii 13. köt. 284-295.

20 MNLOLMKAE148NRAFasc.319.No.28.

21 MNLOLMKAE 148 NRA Fase. 1092. No. 7.

22 MU 2010.366-369.

23 Zimányi 1981.374.

220