Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

B. Szabó János: A diversio és distractio stratégiája és az 1663-64. évi oszmán háború. A Zrinyi-Montecuccoli vita hadtörténeti háttere

Részben ennek a distractio-s stratégiának, illetve az időben történt mozgósításnak volt köszönhető, hogy az Észak-Magyarországon Nyitra környékén megkezdett keresztény ellentámadás, De Souches tábornok csapatainak jelentős sikerét hozta. Nyitra visszaszerzését a hódoltságból sebtében odarendelt oszmán erősítés már nem tudta megakadályozni - habár úgy tűnik, hogy azért annyi mezei győzelmet nem arattak a császári és magyar csapatok, mint azt korábban a magyar történetírás elkönyvelte -, s végül még Lévát is sikerült visszaszerezni.51 Eközben a váradi helyőrség jó részének távollététét kihasználva Rákóczi László egy valódi nagyszabású „kommandós” akcióban, rajtaütéssel próbálta meg visszaszerezni Várad várát.52

Habár ez a vállalkozás nem hozta meg a remélt eredményt, az 1664. évi hadiesemények tökéletesen megvilágítják a keresztény fél hadvezérei által egyöntetűen vallott és gyakorolt diversio-s és distracatio-s teória hasznát. Az oszmánok ugyan összességében fölényben voltak a magyarországi hadszíntéren, ám ezek a vállalkozások hadműveleti szinten mégis olyan súlyponteltolódásokat okoztak, amelyek révén a keresztény fél kisebb, lokális sikereket mégis el tudott érni ellenükben.

Amikor pedig Zrínyi-Újvárnál mégis szembe került egymással az oszmán és a keresztény fősereg - mint az Sudár Balázs új oszmanisztikai vizsgálatai egyértelműsítették -, még mindig inkább Köprülü Ahmed nagyvezír számára tűnhetett fontosabbnak és előnyösebbnek a döntés kierőszakolása, amelyet azonban ügyes manőverezéssel és a folyókra támaszkodva folyamatos védekező harcokat vívva, a keresztény koalíció csapatainak végeredményben a Dráva és a Rába oltalmában sikerült megakadályoznia.53

Akármit is gondolhatunk Montecuccoliról, tudomásul kell venni, hogy jelenlévő tábornoktársai véleményének összhangja alapján folyamatosan kerülte a támadó fellépést.54 Hogy a hadsereg parancsnokainak óvatossága mennyire indokolt is volt, az tulajdonképpen még a Szentgotthárdnál megvívott „döntő csata” esetében is beigazolódott. Ez esetben az oszmánok mesterien kihasználva a földrajzi adottságokat, meg tudták vetni a lábukat a Rába nyugati partján, s a hídfőben az átkelő oszmán csapatok leküzdése kis híján kudarcot vallott, holott az oszmán erők zöme még a túlparton volt, így végre az erőviszonyok is a keresztények javára szóltak.55 A keresztény szövetséget megosztó súlyos politikai ellentéteket ismerve aligha meglepő, hogy az erőfelmutatás után mellyel - ha döntő vereséget nem is sikerült Köprülü Ahmed

51 Czigány 2004.20-21.; Sudár 2016.

52 Horn 1990.88.; Sudár 2015b. 110-112.

53 Sudár 2014. Mindez tökéletesen egybevágott a Montecuccolinak adott császári paranccsal: „olyan állást foglaljon el - továbbá figyelembe véve az erők egyesülését -, oly módon működjön, hogy az ellenségnek kárt okozzon, a tartományokat pedig őrizze meg... " (idézi Domokos 2012.56.)

54 Perjés 2014.65-71. Ideális helyzetre időzítve azt: Domokos 2012.60.

55 Perjés 2014.77-118.; Sudár 2014.; Tóth 2014.212-213.; Négyesi 2015.233-256.

208