Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

B. Szabó János: A diversio és distractio stratégiája és az 1663-64. évi oszmán háború. A Zrinyi-Montecuccoli vita hadtörténeti háttere

operációs iránynak,30 1661-ben egy ilyen nagyságrendű oszmán-ellenes fellépés még messze nem volt napirenden - az erdélyi helyzet instabilitása ellenére sem.31 (1663-ban pedig még kétségesebb lett volna egy esztergomi ostrom sikere - lévén igen közel az oszmán felmentő sereg.)32

Perjés még úgy vélte, hogy az Erdélybe való bevonulásra Montecuccoli 1661 -ben nem is kapott parancsot a Haditanácstól, így az saját elhatározása lehetett, s a fejedelemségbe egyenesen azért vonult be, mert kereshette „a döntő csatát a törökkel.”33 Lipót császár és király, valamint a Haditanács eredeti utasítása és az erőviszonyok reális felmérése után Czigány István kutatásinak köszönhetően ma már tudjuk: a vezérnek aligha lehetett ilyen szándéka.34 Maga Montecuccoli pedig épp azt fejtegette a császárnak szánt iratában, hogy „Erdélyt nem lehet közvetlenül azzal megsegíteni, hogy a királyi hadsereg oda bevonulna. A nagy távolság miatt ugyanis a hadsereg jele már azelőtt elpusztulna, hogy megérkezne oda. De ha fáradtan és gyengén be is vonul Erdélybe, ott nem jog találni jól megerősített, élelemmel, valamint munícióval ellátott erődítményeket, ezért a katonák rablásra kényszerülnek, és ezáltal többet ártanak azoknak, akiket épp megsegíteni jöttek, mint a törököknek. Ezért Erdély megsegítésének egyetlen lehetséges módja a diverzió". [kiemelés B. Sz.J.]35

Mint azt Perjés már korábban kiemelte, hasonló szellemben, a direkt nyílt összecsapást elkerülve tevékenykedet Montecuccoli 1673-ban és 1675-ben is a Rajna-vidékén a neves francia hadvezér, Turenne ellenében - messzemenően kihasználva a császári csapatoknak a „kis háború” terén már ekkor is érezhető fölényét.36 Turennek viszont az egész akkori itteni tevékenysége egy nagyszabású hadműveleti diversio volt, amivel alapvetően azt a célt szolgálta, hogy mozgékony hadtestével fedezze a franciák hollandiai hadműveleteit, távol tartva a német-római birodalom erőit a németalföldi fő hadszíntértől. (A neves francia hadvezér is igyekezett csapataival lehetőség szerint a Rajna jobb partján, azaz ellenséges területen manőverezni, hogy

30 B. Szabó 2011.931.; Montecuccoli hadműveleti terveiről és azok későbbi felhasználásáról: Perjés 2002.312.; Perjés, 1999. 172.; Domokos 2012. 37. valamint Czigány István: Szigetvár blokádja a felszabadító háborúk idején. IV Miénk a vár. Zrínyi-konferencia Szigetvár ostromának 450. évfordulója alkalmából. Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2016. május 12.; Fontos azonban megjegyezni, hogy „Montecuccoli egy, több kisebb fronton folyó körülkerítő háborút Javasolt, nem pedig egy egyenes frontvonalmentén megvívandó általános támadást, f Hausner-Nagy 20Í1.695.)

31 Huber 1898.24-67.

32 Perjés Géza diskurzusa e témáról Georg Wagner osztrák kutatóval : Perjés 2014.64-65.

33 Perjés 1999. 151. Az itáliai hadvezér maga utóbb inkább logisztikai szempontokra hivatkozott: Remény fejedelem csalogatta a hadsereget egyik helyről a másikra vándorolva, azzal hitegetve őket, hogy ott majd találnak élelmiszert, de ígéretei sajnos hamisnak bizonyultak.” Idézi: Hausner-Nagy 2011.699.

34 Czigány 2014.901-903., 906.

35 Umilissimo parere intorno alla conservazione dell'Ungheria, e della Transilvania ( 1662. február 25.) Hausner-Nagy 2011.695.

36 Perjés 1999.159-163.; Ekberg 1977.114-118.; Martelli 2011.37-38.

205