Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Czigány István: A furcsa oszmánellenes háború, 1661. Tévhitek és valóság
a szükséges infrastruktúra és adminisztratív háttér, ráadásul nem volt olyan hajózható folyó, amely az utánszállítást megkönnyíthette volna. így a katonaság eltartásának terhei hatványozottabban jelentkeztek egy olyan területen, amelynek egyébként is jelentős létszámú végvidéki fegyverest kellett eltartania. Várad elvesztése és a császári sereg látszólagos tétlensége még jobban felszította az országban lappangó németellenességet és a katolikus-protestáns ellentéteket, amely a császári-királyi hatalom elleni fellépésben öltött testet. Az erősen militarizálódott, zömmel protestánsok lakta, s a török támadásoknak legjobban kitett Felső-Magyarország lakossága a császári seregben a vallásukat elnyomó, az ellenség pusztítását tétlenül néző és egyre nagyobb terhet jelentő, rekviráló katonákat látta.50 Egy öngerjesztő folyamat indult el, hiszen a nemesség és a lakosság ellenséges magatartása tovább fokozta az amúgy is meglévő ellátási hiányosságokat, amely a katonaság egyre súlyosabb kilengéseit eredményezte, így a katonaság ellátása szinte megoldhatatlanná vált. Raimondo Montecuccoli 1661. évi hadjárata idején a helyzet már addig fajult, hogy a császári katonáknak sokszor pénzért sem adtak élelmet és a sereg vonulását a nemesek és a fegyveres parasztok rajtaütései kísérték. Az oszmán expanzióra adandó válasszal kapcsolatban két markáns álláspont fogalmazódott meg a Habsburg udvarban. Az egyiket Johann Ferdinand Porcia herceg a Titkos Tanács elnöke képviselte, aki úgy vélte, hogy változadanul nincsenek meg a feltételei a török elleni háborúnak. Bár a lengyel-svéd háborút lezáró békét aláírták (1660. május 3.), a császári csapatok egy része egy újabb svéd támadástól tartva Dániában és Pomerániában maradt.51 Bizonytalan volt a török elleni háborúban nélkülözheteden Német-római Birodalom pénzügyi támogatása és katonai segítségnyújtása is. A német fejedelmek egy része szemben állt a frissen császárrá választott I. Lipóttal, de egymás közt is komoly, fegyveres konfliktusig fajuló politikai és területi vitáik voltak. Megerősödött a császárral szembenálló Rajnai Szövetség, amely egyfajta trójai falóként szolgált a nagy rivális XIV Lajos francia király politikai céljainak eléréséhez.52 A török elleni katonai fellépést szorgalmazó álláspont legfőbb képviselője, I. Lipót tanácsadója Johann Weichard Auersperg gróf volt. Véleménye szerint, ha nem cselekszenek határozottan, akkor Felső-Magyarország behódolhat a töröknek, amely beláthatatlan következményekkel járhat. A fegyveres fellépést már régóta követelő magyarországi politikusok 1661 januárjában foglalták össze követeléseiket a 50 A Souches és Montecuccoli hadjárataiban elkövetett atrocitásokra nézve lásd az 1662. évi országgyűlésen előadott protestáns sérelmeket. Fabó 1873.167-169. 51 Raimondo Montecuccoli seregével ekkor még Rostocknál volt. ÖStA KA Prot Exp 1660. Mai 6. föl 183v.; Opitz 1969 286-291.; Huber 1898. 534.; Lippay György Wesselényi Ferencnek, Nezsider, 1660. augusztus 2., augusztus 27. Tusor 2015.401 -402,406-407. 52 Eickhoff 2010.185-188.; Schilling 1998.206-207.; Kohl 1964.116-161. 18
