Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Kalmár János: Raimondo Montecuccoli Magyaarországgal kapcsolatos politikai nézetei
adómentességét számításba véve is a katonai kiadások céljára Magyarországról beszedendő 500.000 forint,26 hiszen a kisebb Morvaország ennél nagyobb összegű terhet visel.27 Számolni lehet még a Szepesi és a Magyar Kamara bevételeivel, a diaival, a taxával, a robotban elvégeztethető munkákkal, valamint a körmöc- és Selmecbányái, továbbá az érsekújvári pénzverőkamarák jövedelmeivel, amelyek a portális adóval egészülnek ki. A lakosság és a katonaság közti bizalmat azzal lehet kialakítani, ha a beszállásolt katonák megvédik a civileket attól, hogy mások - itt nyilván a felkelőkre gondol - megzsarolják őket. A fegyveres erőt ellátó lakosok pedig mentesüljenek az egzekúciótól. E kölcsönös előnyök alapján familiáris kapcsolat alakulhat ki a lakosság által eltartott helyőrség és a szállásadóik között - állítja a generális, meglehetős naivitással idealizálva a valós helyzetet.28 És persze, mint írja, a szomszédos örökös tartományoknak is hozzá kell járulniuk a védelmi költségekhez.29 Ily módon vagy az oszmánokkal szembeni határvédelmi területként tartandó fenn Magyarország, vagy a magyarokra kell bízni, hogy határőrvidéket alakítsanak ki. A császári helyőrség ugyanis nem képes megfelelő ellenállást tanúsítani a török portyákkal szemben, ami miatt számos település fizetni kényszerült azért, hogy megkíméljék. A katonák pedig elégedetlenkednek a nem folyósított zsold miatt. Ilyen körülmények között a magyar főurak kényszerülnek megvédeni alattvalóikat, eltartani a katonákat, amit többnyire ők is csak a portyázásokból szerzett zsákmányból képesek megtenni. Ez bőszítette fel a törököket, akik háborút indítottak. Az emiatt kibontakozott főúri szervezkedés következménye pedig igen veszélyes lehet, mert olyan időpontban provokálhat ki újabb oszmán támadást és robbanthat ki általános magyarországi felkelést, amikor a császári erők nincsenek felkészülve rá. /271. p./ 8. A fenti javaslatoknak a gyakorlatba való átültetése érdekében tehát mindenekelőtt a katonaság helyzetét szükséges konszolidálni, hisz minden egyébnek ez az 26 Az 1671. márciusában bevezetett adópátens 870.000 forint összegű állami adót rótt Magyarországra, amelyet még ugyanazon év júniusában 440.000 forintra mérsékeltek. Benczédi 1980.50-51., ennek felét a földesurakra terhelve. Czigány 2001.288.1672. január 1 -tői kezdve ugyanakkor - az örökös tartományok mintájára - bevezették a szeszes italok, a hús és más élelmiszerek forgalmára kivetett adót, az accisát. Uo. 289. 27 A cseh korona országaira együttesen 770.000 forint adóteher jutott ekkoriban. Ezen belül viszont Morvaországnak békeidőben 121.000 forintot, a háborús esztendőkben viszont lényegesen többet - 1675-ben 280.000-et, a közvetlenül azt követő években pedig 250.000 forintot - kellett fizetnie. Lásd Srbik 1907. 195. Az akkori morvaországi adózás rendszerére vonatkozóan lásd Rauscher 2008.315-316. 28 Benczédi 1980.67,156. (54. sz. jegyzet). 29 Alsó- és Belső-Ausztria, valamint Cseh- ill. Morvaország hozzájárulására lásd Rauscher 2008. 306-310. és 312-316. A hadiadónak, azaz a kontríbúciónak a Habsburg Monarchia egész területéről beszedett teljes összege 1650-ben 1,8 millió forintot tett ki, amely 1697-re-azaugsburgi liga tagjaként Franciaország ellen viselt ún. „Kilenc éves háború’ (1688-1697) és a török elleni felszabadító hadműveletek költségei miatt - 11,7 millióra emelkedett. Hochedlinger 2009.79. 169
