Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Kalmár János: Raimondo Montecuccoli Magyaarországgal kapcsolatos politikai nézetei

ző érdeklődését, ezért véljük úgy, hogy talán nem felesleges az alábbiakban némileg részletesebben szólni róla.

A jeles hadvezér és hadtudományi szerző említett műve terjedelmes, Hunyadi Mátyás haláláig visszanyúló történeti áttekintéssel kezdődik, bizonyára azért, mert akkortól számítja - talán az egyik fő forrásának szerzőjére, Istvánffy Miklósra (1538-1615) is ható Forgách Ferenc (1535-1577) Emlékirata, alapján8 - a hanyatlást, akkoráig véli visszanyúlni (nem is egészen alaptalanul), a még a saját korában is tartó oszmán fennhatóság gyökereit. Mint írta, 1490-től kezdve 1500-ig lángokban állt az ország,9 amivel nyilván a Habsburg császárok (előbb

III. Frigyes, majd I. Miksa) magyarországi trónigényének fegyveres úton történő érvényesítésére kívánt utalni. E históriai áttekintés tartalmaz ugyan tévedéseket és pontatlanságokat, s távolról sem tekinthető részrehajlás nélkülinek, mégis elismerésre méltóan igyekezett összeszedni a szükséges tudnivalókat, amelyeket a számára hozzáférhető, a magyar múlt vonatkozó korszakával foglalkozó latin nyelvű munkákból, mindenekelőtt a Pázmány Péter esztergomi érsek kezdeményezésére 1622- ben Kölnben Anton Hieratnál megjelent10 Istvánffy Miklós (1538-1615) nádori helytartó11 Históriájából'1 ill. Bethlen Jánosnak 1663-ban Szebenben kiadott, Az erdélyi történelem négy könyvébői13 merített. Történeti áttekintése további, 1670-ig terjedő részében azután a török ellen viselt háborúk eseményit állította elbeszélése középpontjába Montecuccoli, a belső széthúzásból, a vallási és a területi megosztottságból fakadó ellentétek káros hatásait hangsúlyozva. Ahogy közeledett saját korához, nagyjából annak arányában válik részletesebbé az elbeszélése. (Ennek ellenére ne gondoljunk a jelenségek bőven kifejtett, árnyalt ábrázolására, elemző okfejtésre, a körülmények sokoldalú bemutatására, hiszen minden elméleti érdeklődése, humanista műveltsége14 és költői-novellaírói ambíciója ellenére is egy többnyire tömören és sarkosan fogalmazó katona-szerzővel van dolgunk. Bízvást elfogadhatjuk italianista filológusaink és irodalomtörténészeink ítéletét, akik Montecuccolit száraz, unalmas stílusúnak tekintik.15) Azon események kapcsán pedig, amelyeknek közvetve vagy közvetlenül maga is részese volt, s amelyekben játszott szerepét illetően jogosan vagy kevéssé indokoltan kritizálták a tevékenységét, mások eljárását

8 Székely 1962.28.

9 Testa 2000. 244. (E kötetet szkennelve Nagy Levente kollegiális szívességéből használhattam; ezúton is köszönöm neki.)

10 Székely 1962.33.

11 Életére vonatkozóan lásd Nagy G. 2008.1209-1248.

12 Historiarum de rebus Uniaricis libri XXXIV. Magyar nyelvű új kiadása Béníts 2001-2003. E mű forrásaira vonatkozóan lásd Fodor 1940. szerzőjének véleményére Nagy G. 2004.195-214.

13 Bethlen 1993.623.

14 Barker 1972.205. ill. 228. (2. sz. jegyz.)

15 Nagy-Hausner 2011.683.

164