Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Gebei Sándor: A Rzeczpospolita "törökellenessége" a 17. század derekán

országa a kétfrontos háború elkerülésével, a „megfelezett” Zaporozsjei Had királyhű hadereje elegendő volt az orosz támadások lefékezésére, kivédésére. Nem véletlenül volt János Kázmér igen bőkezű a kozákság felé. Vigovszkij/Wychowski javaslatára a király „tömegesen” nemesítette meg és ajándékozta meg feudummal (örökíthető birtokokkal) a lengyelpárti kozák vezetőket.33

A Rusz Nagyfejedelemség kozákjai már 1659. június 28/július 8-án, a konotopi csatával rászolgáltak a királyi jutalmazásra. Az orosz lovasság színe-virága elesett a Vigovszkij/Wychowski hetman kozákjaival és a Mehmed Girej (Giray) tatárjaival vívott összecsapásban. Az a cári lovasság szenvedett szörnyű vérveszteséget, amely az 1654-1655-ös litván hadjáratban egyetlen csatát sem veszített el, győzhetetlennek mondtak. A konotopi tragédia hírére Alekszej Mihajlovics cár gyászruhát öltött, a mélyen vallásos cár véget nem érő miséken imádkozott az elesettekért, Oroszország szebb jövőjéért.34 A következő évben sem kerülte el a katasztrófa a cári haderőt az ukrajnai, orosz szóhasználattal a kis-orosz fronton. Csudnovnál (a mai Ukrajnában, Zsitomir megyében) Vaszilij Seremetyev bojár, Tyimofej Cecura oroszpárti kozákhetman kb. 30 ezres hada két hónapig (1660. szeptember 27-től november 2-ig) tartotta magát egy földsánccal megerősített táborban a kb. 40 ezres lengyel-tatár egyesített erővel szemben. Hiába várták Jurij Hmelnyickij beígért segítségét, a „Nagy Bogdan hetman” fia hátat fordított a cári szolgálatnak és a lengyelek ajánlatát, az újra elővett gadj acsi/hadziaczi pontokat részesítette előnyben. Elelemhiány kényszerítette végülis kapitulációra a blokád alá vett orosz, kozák erőket. Ha hihetünk a korabeli tudósításoknak az orosz és kozák félnek kb. 4,5 ezer halottjába és sebesültjébe került a csudnovi vereség, 8 ezer kozák és 12,5 ezer orosz katona fogságba, illetve tatár rabságba esett. Maga Seremetyev bojár, mint kezes maradt vissza a győzteseknél, de a lengyelek átengedték a tatár kán személyes foglyának. (Krími rabságából 20 év múltán szabadult ki.) A lengyel-tatár veszteséglistán kb. 6-6,5 ezer halott és sebesült szerepel.35 Moszkva számára Konotop (1659) és Csudnov ( 1660) katasztrofális következményekkel járt. Nem volt elég, hogy katonai ereje látványosan megroppant, értékes, harcedzett katonaságának nagy része odaveszett és több százezernyi rubel hadisarcot kellett fizetnie, ki kellett vonni a helyőrségeit Kijev, Nyezsin, Csernyigov, Perejaszlav uk33 Volumina legum IV 647-651. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy nemcsak a gadjacsi/ hadziaczi egyezséget szorgalmazó Vigovszkij/Wyhowski testvérek (iwan, Dániel, Konstanty) és a Zaporozsjei Hadfelső vezetői jutottak gazdag örökbirtokokhoz, hanem Bogdan Hmelnyickij fia, Jurij is. Pálfordulásáért ő az apja, csigirini sztarosztaságát nyerte el „örök” jutalmul János Kázmértól. - Uo. 649.

34 Szolovjov 2001.62-63.;Bulvinszkij 1998/3.76-83,1998/4.33-43.;Kroll2004/2. 113-131.

35 Romanski 2013.; Szolovjov 2001. 114-115.; Ossolinski 2000. http://web.archive.org/ web /20040611013227/http : //www.historia.icenter.pl/pdf/Kampania_na_Ukrainie.pdf [letöltve 2017. január 8.]

151